Mily szomorú a mai nap eme tengernyi pusztaság.
Néha cseperegve hull az eső, mint könnyek az égből,
Sötét, magányos, hervadó tölgyfák lógnak ki a földből,
Nincs most más, csak óceánnyi melankólia s nyomottság.
A szürke utca is csak hangtalan, egyszínű némaság,
Kopogó lépéstől nem kopik semmi a térkövekből,
Halvány fény szűrődik az ablak mögötti csöndességből,
Szürkébe borul a ház, az utca, a város, a világ.
De a közelben, egy kicsiny, magányos dombnak csúcsánál,
Felhőkön tört utat magának egy földre szállt fénycsóva,
Közepén egy viruló, tűzpiros színű tulipánszál.
S eme kis gyönyörű szép virágot a kezembe fogva,
Annak oly édes, rózsaszín illata körbe- körbe száll,
S e komor táj már aranyfényben fürdik szemem láttára.
Author: Kazup-Nagy Máté
Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!
