A városban, a fényekre
ráborult a sötét éj,
Magamban érzem a csillagok
néma ölelését.
Tört szívem ismét a folyóhoz
viszem…
a padhoz, mert hiszem,
hol köröttem sötétlik a folyó,
ott meggyógyít a csend…
S a lelkem újra a régi lesz,
a vidám, az álmodó…
A ködben árnyak suhannak felém,
képzeletemben,
a megjelenő fehér angyalok ezüst keze,
szeretettel van tele.
Csak én… én látom őket,
sóhajjal nyújtom is feléjük kezem…
De észre sem vesznek,
ahogy ott állok, némán, egyedül…
tovább illannak, látomásuk elkerül.
Elfáradva leülök a padra,
hosszú volt ez az év…
és véget értek a bús mesék,
De az idő, ahogy karácsony felé közeleg,
tekintetem már a jövő titkain mereng.
Ó, bár csak újra kicsi gyerek lehetnék,
s az áldott karácsony hozna
szeretetet, meglepetést.
De talán egyszer a völgyből kijutok…
s nekem is jut fény,
Addig nincs másom,
csak a szürke, könnyes remény.
(Budapest, 2025. november 27.)
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.
