Hitet kérek a holnaphoz. Legyen az égi,
vagy földhöz ragaszkodóan egyszerű.
Szemöldökeim között a ráncok vonalát
lassabban mélyítse most már az idő.
Valaki reggelre, láthatatlan fonállal
fércelje össze az összes sebemet.
Az ablaktábla visszfényében lássam viszont
a régi, megszokott tükörképemet.
Hitet kérek ahhoz, hogy mosolytalan arcom
egyszer még újra derű járja át,
és legyen bátorságom, hogy elfogadjam,
más szerint az úton akadnak még csodák.
Ha gyors sodrású folyón kell átkelnem, annak
mentén legalább egyetlen híd legyen,
s ha jobb idők járnak, tudjak táncolni akkor
is, ha a lépéseket nem ismerem.
Adj hitet ahhoz, hogy ha majd visszanézek,
már ne maradjanak bennem kételyek,
álljon össze minden a nagy egészben:
minden úgy történt, ahogy kellett, hogy legyen.
Bár az úton messze már tisztul az ég, de itt még
viharfelhők kavarognak szüntelen,
amíg megszabadul terhétől felettem az égbolt,
addig legyen bennem elég türelem.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.