Mivégre

Mondd, mivégre ébredsz reggel 

újra meg újra, 

hogy talán ma nem fáj,  

ezúttal jobb lesz végre? 

És miután hármat lépsz, 

ugyanaz a már ismert érzés, 

Ugyanaz, a fájdalom nyilall beléd. 

Mondd, mivégre élsz,  

ha már a bizalmad 

mindenben megingott, 

s kiveszett utolsó szikrája is, 

annak még? 

 

És akkor mit teszel, hogyan, 

mivégre élsz, ha egykori támaszod, 

a remény is elhagyott, céda lett,  

s rá többé nem számíthatsz, 

 hisz csak hiteget állandóan? 

Mivégre élsz, 

ha mozdulni sem mersz? 

De minek is tenném, 

mondogatod, 

hisz az első mozdulatra 

megtalál és támad a fájdalom. 

Mivégre szolgál még életed, 

ha csupán négy fal közé  

bezárva élheted, 

és felállni, lépni sem mersz már, 

mert sajnos ismered már  

mi következik, mi lesz a folytatás?. 

Mondd mivégre létezel még,ha 

Életedben egyetlen biztos hely a szék, 

hol egész napod ülve töltöd, vegetálva? 

Mondd mivégre éri meg még számodra élni, 

Ha meg sem tudsz mozdulni, 

Mondd, mit gondolsz, 

meddig mehet még ez tovább? 

Meddig tart még ki a türelem 

Mondd, ha túl messzire mész 

Tudod hol kell megállnod már? 

Tudod hol húzódik a határ, 

Hol van az a pont, ameddig  

még elmehetsz és ne tovább? 

Talán a még megéri tájékán? 

Vagy tán hamis az efféle számítás? 

Mondd, ha arra kerül a sor 

hogy álláspontod meg kell határozni  

megéri kalkulálni 

a mindenről való lemondás,  

a minden mindegy, és a nihil között? 

Valójában ennél sokkal egyszerűbb minden 

mást nem kell tenned  

egész életedben,  

mint követni egyedül a parancsot, 

mit Isten s szíved diktál. 

Ez ugyan egy régi recept, de bevált.  

Bizonyított is már számtalanszor. 

És végül,  

A mivégre, s hogyan 

éljünk kérdésre a válsz íme: 

Bízzál Istenben 

és 

Hallgass mindig a szívedre!