A férfi és a hűtő
Gondolom, már a cím olvasása közben, megjelenik minden nőtársam előtt egy kép, hogy a férfiak, miért is nem találnak meg semmit a hűtőben. Elmesélem hát.
Készültem egy jeles családi ünnepre, és megfogadtam, hogy most másként lesz, mert nem fogom kikészíteni magam a rengeteg ennivaló elkészítésével. Azonban ez természetesen most sem jött össze, mert hát csak elkészítettem mindenki kedvencét a húslevest, a töltött káposztát, valamint a mézes-csilis csirkeszárnyakat is, s még ezek után neki láttam megsütni a somlóigaluska piskótáit. Mert hát ugye kétféle kell hozzá, egy diós és egy sima. Amíg hűltek a piskóták megcsináltam a csiliszószt, mert szeretik meglocsolgatni a csirkeszárnyakat ezzel a pikáns öntettel, majd egy szószos üvegbe kanalaztam, és a hűtőbe tettem.
Ezek után neki láttam összerakni a somlóit, amihez már előző este elkészítettem a hozzávalókat, a rumos öntetet, a krémet és a csoki öntetet, ami természetesen elengedhetetlen a tejszínhab tetejére. No, kérem, én ezt a csoki öntetet egy kisebb befőttesüvegbe öntöttem, ami ugyan hasonlít a csiliszószos üvegre, de én azért tudtam, hogy mégis más. A habtejszínt, egy nagy tejfölös vödörbe öntöttem, és robotgéppel a kívánt állagúra kevertem, majd letakarva az is mehet a hidegre. Így már minden ott sorakozott a hűtőszekrényben.
Jöhetett az ünneplés! A család többi tagja kipihenten és boldogan foglalt helyett a gazdagon megterített asztal mellett, s nem is értették, hogy én, miért is vagyok fáradt, és miért úgy áll a fejemen a haj, hogy még egy punk is megirigyelhetné. Ezen okból kifolyólag felvázoltam az aznapi tevékenységemet, s elmondtam, hogy bizony a konyhai készülődésben is el lehet ám fáradni, nemcsak a tévénézésben. Ezen közjáték után, jókedvűen beszélgettünk sztorizgattunk, s mindenkinek nagyon ízlett az ünnepi étel.
Estefelé a közös filmnézés közben, életem párja megéhezett, és úgy gondolta, melegít magának egy kis töltött káposztát a mikróba. Miután kellő meleg lett az étel, tálcára rakta a tányérját, amire tejfölt halmozott (ő azt hiszi), hiszen úgy szereti. Jóízűen neki látott miközben a filmet nézte, s egy idő után kíváncsian kóstolgotta, forgatta a szájában a tejfölt, és már talán a felét is elfogyasztotta, mikor kérdőn rám nézett.
– Te! Mi baja van ennek a tejfölnek? Olyan furcsa íze van!
Én, mint gondos feleség, odaléptem hozzá, majd az ujjamra vettem egy kicsit és megkóstoltam.
– Ez, tejszínhab! – közöltem vele, teljes lelki nyugalommal.
– De hát a tejfölös vödörből tettem rá! – nézett rám megdöbbenve.
Aztán felvilágosítottam, hogy melyik tejfölös vödörben mi is van valójában, mialatt életem párja leesett állal hallgatta a mondandómat.
– Így sem volt rossz ez a tejszínhabos töltött káposzta! – mondta nevetve.
Miután betermelte ezt a nem mindennapi étket, kivitte a konyhába a piszkos tányért, amit gondosan elhelyezett a mosogatóba, és már jött is vissza egy újabbal, amire somlóit halmozott jó sok csoki szósszal (ő azt hiszi), mert hát a desszert nem maradhat el. Ahogy dobálta befelé a bajsza alá az imádott somlóit, egy idő után furcsának érezte az ízét, és nem értette, hogy mi történt, hiszen délután még semmi baja sem volt.
– Mit tettél te ebbe a somlóiba? Ahhoz képest, hogy édességnek szántad elég csípős!
Erre a kérdésre, már jól tudtam, hogy a kedves férjem, összekeverte a csili szószos üveget, a csoki öntetes üveggel, így ismét elmagyaráztam a különbséget a két üveg között. Ezek után csak néztem, ahogyan a szerelmem, társam, hősiesen megeszi az „édességet” mert mint mondani szokta: „Inkább has fakadjon, mint étel maradjon!”
Nos, kedves nőtársaim én amondó vagyok, éppen ezért, mindig cimkézzük fel a tároló edényeket, hogy minden egyértelmű legyen a kedvesünk számára is!
Tisztelet a kivételnek, mert mint tudjuk, kivételek azért mindig vannak.
Author: Julia Greshwood
Ki is vagyok én? Három csodás gyermekkel megáldott édesanya, feleség és egy hétköznapi életet élő dolgozó nő. Fazekas Klárának hívnak és egy borsodi kisvárosból, Szendrőből származom. Soha nem készültem írónak, és meglehetősen későn kaptam meg az égiektől ezt a tálentumot. Úgy gondolom, az írás csodás dolog, hiszen feltölt, kikapcsol, terápia, mert minden gondolat, amit papírra vet az ember felszabadítja a benne lévő feszültséget és nem utolsó sorban az író örömet szerez olvasóinak. Julia Greshwood írói álnéven, Halász Emese írónő Írómentor Programja indított el az írói pályán, és én leginkább a romantikában vagyok otthon, de egy kis szarkazmus sem áll tőlem távol. 2023-ban a Hazaértem, 2024-ben a Prága ajándéka című könyvem jelent meg szerzői kiadásban, ami a honlapomon elérhető és megvásárolható. A Feelings antológiában (az Írómentor Program gondozásában jelent meg) és a Kortárs Művészeti Magazin Lélekharang ebook-ban jelent novellám, és most már az Irodalmi Rádió karácsonyi antológiájában is. Megtisztelő számomra, hogy ennek a közösségnek a tagja lehetek.