Csak egy könnycsepp…

Csak egy könnycsepp…

Csak egy könycseppet hagyok itt emlékül
majd felitatják az ősz falevelei
De emléke itt marad a gondolatokban
s felidézheted, ha megőriztél magadban
Feldarabolhatod az életem, s benne
megszámlálhatod: mi jót tettem, nem tettem
Adtam-e sokszor jót, vagy csak elvettem,
vagy csupán mindezt mesébe illesztettem
S esténként menj le a Balaton partjára,
a sétány fáiba rejtettem, amit őrizgettem
Mivel kudarcot vallottam a szerelemben,
mindig bizakodtam abban a reményben
Hogy meghallod, amit a fák susognak a szélben
s meg fogod valósítani még éltedben
Csak egy könnycsepp,
mely rászáradt a ráncos arcomra
Megmaradt, mint figyelmeztetés
semmit ne bízz a holnapra
A ma még feloldozást adhat
s a mulasztásaid pótolhatod
Az élet széles tengerén
hajódat még kormányozhatod
Ne számold a perceket,
a fájdalomtól a szíved megrepedhet
Gondolkozz, az ötleteidet
az asztalra még leteheted
A természetre figyelj,
sértetlen marad, ha nem kérkedsz vele
Példát vehetsz mindig tőle
hogy törvényeit megőrizze
És él, megy tovább előre
ezért marad hamvas a bőre
Tudja, mit hoz a holnapja
tudja a tél az őszt hogy kövesse.
Így aztán kezedbe adja a kulcsot
hogy az őszéből hogy lépj be a télbe
Amit elhagytál a hosszú úton
rakd gyorsan össze kévébe
Ne írjál többet a szerelemről
ha a szeretetet veszni hagytad belőle
S ne hibáztass ezért másokat,
ha erődet el is pazaroltad
Papucs helyett csizmát húzzál
még egy lehetőség előtted áll
Maradék időddel jól gazdálkodj
tégy a tűzre hogy ha fázol
Adakozz a rászorulóknak
családtagnak, az éhes szomszédnak
Ne feledd: a lelket a test hordozza
a lélek is éhes lehet a jó szóra,
Mely letörölheti könnycseppjeid
így követheted a természet törvényeit
Csak egy könnycsepp,
melyet már feledni tudok
A szerelem hegynyi titkot rejteget
s e titkok mögül a szeretet integet
Csak azt a néhány tiszta pillanatot
mely bevilágítja az életem
Azt add meg nekem Istenem
hogy hogyan szült a szerelem szeretetet
A bujkáló, mégis kacér változást
úgy veszem, mint készenléti ajándék
Mely öreg napjaim felpántlikázza
mint kik bevalják, hogy éhesek
egy utolsó búcsú ajándékra
De ez lesz, mi életem megkoronázza
Ám a hanghoz viszonyított hangtalanság
az eljövendő áldott örökévalóság
S Krisztus tenyerén a végtelen élet
így lesz végül az örök szeretetből
Krisztus urunk iránti Szerelem.

Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel: