Ars poetica II. – Az ég leszakad

Sisa Richárd: Az ég leszakad (Ars poetica II.)

Az ég leszakad, kilöknek.
Körülötted zsongás, nem érted, még nem. Mindenki siet, rohan. Néha köszönnek, lepacsiznak, futva biccentenek, árkon-bokron ugrálva mennek, haladnak valahova. Legalábbis szerintük valahova. Még nem érted.
Befelé fordulva utánzod őket. Összehúzod kabátod, magadat, arcot le, lábat előre, egymás után, szép sorban. Itt befordulsz, ott ki, amott jobbra, lefelé balra. De egyszer csak megállsz. Nézed a hömpölygő, méhkaptárba tartó darazsakat, akik nyugodtan fejvesztve, erőltetetten menetelnek. Viszik őket. Nem is tudnak róla.
A többiek sodornak téged. Menj a dolgodra, ügyelj, ne légy más, szedd a lábad, nehogy lemaradj, ne tűnj ki, ne szólalj fel, ne légy bizonytalan. Ne vesztegesd idődet, ne akard megváltani a világot, nem vagy más, olvadj be, nézz előre!
De mindenkinek más az előre.
Mindenki maga tanul meg járni, akkor miért lépkednél úgy, mint mások, minek sietnél?
Állj meg. Ha megállsz, tán megérted.

Sisa Richárd
Author: Sisa Richárd

Az ég leszakad, kilöknek. Körülötted zsongás, nem érted, még nem. Mindenki siet, rohan. Néha köszönnek, lepacsiznak, futva biccentenek, árkon-bokron ugrálva mennek, haladnak valahova. Legalábbis szerintük valahova. Még nem érted. Befelé fordulva utánzod őket. Összehúzod kabátod, magadat, arcot le, lábat előre, egymás után, szép sorban. Itt befordulsz, ott ki, amott jobbra, lefelé balra. De egyszer csak megállsz. Nézed a hömpölygő, méhkaptárba tartó darazsakat, akik nyugodtan fejvesztve, erőltetetten menetelnek. Viszik őket. Nem is tudnak róla. A többiek sodornak téged. Menj a dolgodra, ügyelj, ne légy más, szedd a lábad, nehogy lemaradj, ne tűnj ki, ne szólalj fel, ne légy bizonytalan. Ne vesztegesd idődet, ne akard megváltani a világot, nem vagy más, olvadj be, nézz előre! De mindenkinek más az előre. Mindenki maga tanul meg járni, akkor miért lépkednél úgy, mint mások, minek sietnél? Állj meg. Ha megállsz, tán megérted.

1
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Mindenki maga tanul meg járni, akkor miért lépkednél úgy, mint mások, minek sietnél?
    Állj meg. Ha megállsz, tán megérted”

    Így igaz. A fiatalok mindig meg akarják váltani a világot, de aztán rájönnek arra, hogy nekik sem sikerül, aztán, ha van férj/feleség/család, már muszály menni lépésről lépésre, mert minden pénzbe kerül, nem lehet felrúgni a biztonságot, mert annak már más/mások látják a kárát.

    Előbb-utóbb besoroljuk magunkat, mert nem jó egyedül és aki nem képes, nem tud, vagy nem akar alkalmazkodni, az magára marad.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mindennapi nyelvtanunk

Katolikus papként időnként meg kell hallgatnunk testvéreink különös történeteit. Egy kora nyári estén magam is nehéz helyzetbe kerültem, amikor a megszokott, csendes, szinte eseménytelen hétköznapi

Teljes bejegyzés »

A kidobott fenyő

A kidobott fenyő   Kint az utcán a hidegben, Kisfenyő áll dermedten. Kuka mellé száműzték őt, A csodálatos ezüstfenyőt. Karácsonykor is szép lehetett, Viselt magán

Teljes bejegyzés »

Ünnepi szárnyalás

  Volt egyszer egy hófehér galamb, aki minden esztendőben, karácsony közeledtével különös útra indult. Nem keresett magának új fészket, sem eleséget, hiszen ilyenkor valami sokkal

Teljes bejegyzés »

Aranyba fordult

Fák ágán zöld levelek színüknek halkan búcsút intenek.   Aranykorba lép a lomb zörögve zenél az őszi domb.   A ropogó szőnyeg kész fészket épít

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Csapó!

                                                 

Teljes bejegyzés »