Ha elmúlik a tél.
Ha elmúlik a tél, és a hófehér takaró is elolvad.
Felenged a jég, és a fagy is hamar alábbhagy.
Ha szívedben is felengednek majd a jégvirágok és jégcsapok.
Érezni fogod nem kell senki más, mert én vagyok.Akkor. Te fogsz majd engem keresni, aggódni, hívni.
Nem távol tartani magadtól, inkább magadba szívni.
Nem lesz már fontos, senki más férfi mosolya.
Nem érdekel majd mivan vele, milyen a humora.Nem mondod majd nekem, hogy most ne hívj,ne keress.
Nem, nem gyártasz kifogást. Csak annyit mondasz, szeress.
Nem lesznek rejtélyek,selytések sűrű köd lepel alatt.
Ne pazarolj el minket, az élet csupán egy röpke pillanat.És igen. Te fogsz majd engem keresni, aggódni, hívni.
Vágyakozó álmokkal rólunk, szívedben szerelmesen írni.
Mosolygós arcod csak rám ragyog, nekem cseng majd édes kacajod.
Szemeid csak rám nevetnek, csókolsz, nyakamba fonod majd karod.2026.01.19.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!
