Nem felejtődött el mégse,
megőrizte az emlékezet.
Évek teltek el egészbe,
felnagyobbítva a tetteket.
Amikre büszkék lehetünk,
fénylenek századokon át,
irányt mutatva jelennek,
elfeledtetve a korát.
Amelyek szégyenletesek,
legalább is annak látjuk,
hogy ne forduljanak elő,
gátoljuk meg, ahogy tudjuk.
Közömböseket idővel,
belepte a feledés, por,
ha erősen akarnád se,
jönnének elő, semmikor.
Author: Sáfrány János
Kaposváron születtem, 5 éves koromig ott is éltem, majd elköltöztünk Dunaújvárosba. Az általános iskolát a Vasvári Pál Általános iskolában végeztem, középiskolát a Bánki Donát Szakközépiskola középfokú gépész szakán. Katonai Műszaki Főiskolán gépjármű-üzembentartó szakon végeztem, majd felsőfokú OKJ-s környezet és hidrotechnológus lettem. Dolgoztam biztonsági vonalon és tűz és munkavédelmi vezetőként, környezetvédelmi megbízottként. Mindig szerettem a verseket. Középiskolai irodalomórákon nagy költőink verseiből, meg kellett tanulnunk egy-egy versszakot, majd el kellett mondanunk az egész verset. Nagyon sok sora eszembe vésődött a verseknek, most is tudom, és merítek belőlük a jelen eseményeire.
