Leszek lábad, leszek kezed.
Leszek ajkad, leszek szemed.
Leszek út, mely nem szalad.
Leszek remény, mely nem szakad.
Leszek könny, a gyógyító.
Leszek szó, a bódító.
Leszek hit, mely megragad.
Leszek emlék, mi megtapad.
Leszek múlt, s leszek jövő,
Leszek álom, a szembejövő.
Leszek vágy, s akarat.
Leszek szárnyad, s madarad.
Leszek. Leszek. Leszek bármi.
Végtelen boldogság, vagy sugárnyi.
Author: Angyal Bella
A csúf „jelenből’’ mindig verseim által nyertem menekvést, akkor éreztem igazán magam boldognak, ha írhattam. Az első versemhez tizenhárom évesen kaptam ihletett. Petőfi Sándorhoz hasonlóan, én is a szabadságról írtam, mert már akkor is úgy éreztem saját börtönöm foglya vagyok. Majd évekkel később egy szlovákiai újságban, még saját nevem alatt jelentek meg verseim. Kisebb ismeretséget kiadott versesköteteim(2) és különféle sikeres pályázatok által szereztem. Jelenleg a közösségi média segítségével szerzek verseimnek több olvasót és szeretném, ha műveim még szélesebb nézőközönséghez juthatnának el. Sokat jelent, ha műveim által reményt adhatok.
