Vas szárnyaim vannak, mégis a fellegekben járok,
Már nincs a barátságnak ólmos terhe a vállamon.
Ó, te álnok,
Ki miatt nem engedett a rossz állapot.
Te gazember.
Cserben hagytad legjobb barátnőd,
És azt hiszed te vagy a nagy ember?
Még meg is csalt az állított ,,családfőd”.
De nem haragszom,
Az élet elég akadályt tesz majd eléd;
Csalódottságom most még maradjon,
De én többet már nem nézek feléd.
2025.10.24.
Author: Szebeni Zsófia
,,Szívem cafatjait szedegetem egyik kezemmel a földről, a másikban egy tollat és papírt tartok.” Remélem azokhoz fognak eljutni őszinte műveim, akinek szükségük lesz majd rájuk és segíthet rajtuk. Szebeni Zsófia Erzsébet, 2006. január 15.
Egy válasz
„Csalódottságom most még maradjon,
De én többet már nem nézek feléd.”
Csalódottság, dűh, harag, vádolás. Igen, ezeket érezzük, ha elhagyottnak, megcsaltnak, becsapottnak érezzük magunkat. Idővel talán kevésbé fájnak már ezek a dolgok, aztán még az az idő is eljöhet, amikor azt gondoljuk, hogy jobb, hogy így történt, legalább esélyünk lett arra, hogy igazabb életet éljünk.
Szeretettel: Rita