Császár Rita Fonyód, 2025. augusztus 17.
Egy lélek utazása
-Isten hozta. – ezt az isten mondta a legújabb léleknek.
A lélek maga elé ezt morogta, miközben fejét lehajtotta:
-Tudom, hogy maga hozott ide, csak azt nem tudom, hogy miért? Hiszen én nem is vagyok annyira jó, mennyországba való.
-Azt, hogy ki elég jó, azt én döntöm el. A szeretet mindenkit körülölel. Persze rögtön nem lesz belőled angyal, csak lélek, mely a felhőkön szárnyal. Majd a többi angyaltól tanulsz…
-Nem vagyok én idevaló, drága istenem. Sok a hibám, a pokolban is jó volna énnekem.
-Kevés az önbizalmad, lélek. De én nem félek, meg fogod állni a helyed, hidd el itt jó lesz az életed. Gábriel majd eligazít, na, menj, aludnék egy kicsit.
… És a lélek ment, bár nem volt nagy kedve. De gondolta, ha egyszer így van rendelve? Gábrielt megkereste, ki a mennyországba fel is vette.
-Jó angyalom, én nem vagyok jó.
-Ne félj, majd azzá leszel. Itt mindenki jót tanul, hidd el.
Így a lélek elfogadta, hogy marad a mennyországba. Minden jóra megtanították, lelke teljesen megtisztult, mert itt nem bántották. Lassan angyal vált belőle, mindenki csak jót mondott felőle.
Mikor arra ment az isten, és megszólította kedvesen.
-Látom van már szárnyad. Nem húzza nagyon a hátad?
-Istenem, köszönöm, hogy bízott bennem. Most már érzem, hogy én is igazán jó lettem.
-Jó voltál te már akkor is, csak nem láttad magadban a jót, hamis volt az önképed, szerény volt a természeted.
-Istenem, most már szeretem a mennyországot, mert itt megtaláltam a boldogságot.
-Hát, ha szereted, fiam, akkor szolgáld híven. Menj le a földre, szüless meg íziben.
Szegény lélek csak állt, nem értette az isten szavát. Hiszen nem régen jött a mennybe, így ezt nem értette.
-Hát mit vétettem, istenem, hogy ilyet tesz énvelem. Hát nem vagyok igazán jó? Mennyországba való?
-Dehogyisnem, te jó lélek. Éppen ezért én, most kérlek, menj és varázsolj mennyországot, a földre, egy sokkal jobb világot. Vidd el a földre a tudást, a szeretetet és a varázst. Légy a legjobb köztük, hogy jobbá váljon az életük.
Így az angyallá vált lélek, újra földre szállt, védelemnek. Megszületett reménynek, szeretet hirdetőjének. Csak a mosoly volt sokáig a fegyvere, aztán később a szó volt a kenyere. Majd tetteivel mutatott példát, hirdetve mennyek országát. Életében megpróbált csak jót tenni, az embereknek példát mutatni.
Hosszú élete végén, egy téli estén, elaludt szép csendben, jósággal a szívében. Odafent már várták, hófehér szárnyát hozták, s az isten újra szólt hozzá súgva.
-Lám, újra itt vagy, lélek. S most már te is érzed, hogy jó vagy igazán, most már velünk maradsz talán. Légy angyal most már örökké, s segíts, hogy a földön rossz ne legyen többé.
Author: Császár Rita
Ilisicsné Császár Rita vagyok. 1968. október 13-án születtem. A Balaton déli partján, Fonyódon élek. Mintegy húsz évig könyvtárosként dolgoztam. Ekkor kezdtem el írogatni (1990-es évek). Először felnőtt verseket, majd a 2000-es évektől dalszövegeket is. Később a gyermekirodalom felé fordultam. Gyermekverseket, meséket, verses meséket írtam. De írtam már hosszabb lélegzetű meseregényeket is. Két könyvem jelent meg: Mézes mackó (2016) és Gyémántrablás különleges módon (2022). Valamint antológiákba írogatok verseket, meséket.
