A selyembohócok Karácsonya

Császár Rita

 

A selyembohócok Karácsonya

mese

 

A nappaliban szinte semmi sem változott. Csak egyre több selyembohóc lakott benne, a kanapék és fotelok tetején, meg az íróasztal fölötti polcon.

Aztán ott volt még Papírnyúl, aki beszorult a három kötetes Monte Christo könyvbe a felénél. Már évek óta azt olvasta, csak néha kukkantott ki belőle, hogy beszélgessen a barátaival. De Famacs’ is ott ült a kis éjjeli szekrényen, az Öreg Tintatartó mellett a nappali sarkában.

A selyembohócok sokan voltak. Először is, ott voltak az Úri Bohócok, akiket az Alkotó, a gazda, ajándékba kapott. Aztán a többiek, akiket az Alkotó hozott létre egymás után. Az első Csengettyűs volt. Azért kapta ezt a nevet, mert a sapkája végén egy nagy rézcsengettyű volt. Az volt a szokása, hogy mindig csengetett vele egy kicsit.

De nem volt sokáig egyedül. Mert már másnap az Alkotó úgy gondolta, hogy egy társat készít neki, hiszen volt még piros és fehér anyag, és nem akarta, hogy Csengettyűs egyedül legyen. Az új jövevénynek Másik Bohóc lett a neve, mivel teljesen úgy nézett ki, mint Csengettyűs.

Aztán megkészült, Tente Baba, aki egy takaros kis lánykababa volt, szép virágos ruhában és kalapban. Ezenkívül volt még három selyembohóc már a szobában a kisebbik kanapé támláján. Ők voltak az Úri Bohócok. Az egyik harlekin bohóc volt, a másik kicsi, csillogó, flitteres ruhában pompázott, a harmadik pedig pettyes ruhában feszített. Ők egy kicsit lenézték az újonnan varrt társaikat.

De az Alkotó nem állt meg. A következő napokban újabb szép bohócok kerültek ki a keze alól. A kis Pirosi bohóc, a Királykék Selyembohóc, Selymes Szimónia és kicsinye, Szuszogi, akik nagyon szép bordó selyemből készültek, egy kicsit későbbi időpontban, és nekik is volt csengettyűjük, igaz egy kicsit kisebb.

Ám az Alkotó nem állt meg, még egy bohócot varrt, fekete selyemből. A már elkészült bábuk, valamint Papírnyúl, Famacs’ és az Öreg Tintatartó érdeklődve figyelték, hogy ki fog kikerülni a keze alól.

A fekete ruhás bohócnak csúcsos, karimás kalapot és varázspálcát is készített, valamint egy kicsi könyvet és egy varázsgömböt is. Amikor elkészült vele, elégedetten ültette oda a dohányzóasztalra.

Teltek a hetek. Sok minden történt. Csengettyűs meg is írta a történeteiket két könyvben, hogy mindenki olvashassa. Mert a fő paprika bohócnak írói vénája is volt.

Aztán furcsa készülődés vette kezdetét a nappali szobában. A bábuk feszülten figyeltek. Az Arcnélküli Bohócvarázsló meg is sértődött, mert az Alkotó levette a dohányzóasztalról, és a kanapéra, az Úri Bohócok közé ültette.

Az Alkotó minden mást is lepakolt az asztalról, s egy kicsi, élő, cserepes fenyőfát állított a közepére. A bohócok összenéztek, nem értették, hogy most mi történik. Csak az Öreg Tintatartó mosolygott magában, sejtelmesen, s régi emlékeket idézett fel, elgondolkodva.

-Emlékszem, nagyon régen volt, még fiatal voltam… Akkor is a dolgozószobában álltam az asztalon. Csak akkor még mostani gazdám nagyapját szolgáltam. Abban az időben még volt bennem tinta, – mélázott el az Öreg Tintatartó – s minden levelet velem írtak meg. A gazdám éppen végzett az írással, amikor a felesége lépett be az ajtón, és így szólt:

-Vidd el sétálni és hógolyózni a gyerekeket, addig én idebent feldíszítem a karácsonyfát.

-A nagyszoba sarkában ott állt a fenyőfa, amit a gazdám reggel állított be oda. – mesélt tovább az Öreg Tintatartó. – Én már tudtam, hogy mi következik, hiszen évek óta ott voltam a szobában. Emlékeztem, hogy tavaly ilyenkor is ez volt. A gazdám felesége most fel fogja díszíteni a karácsonyfát, és elhelyezi alája a szépen becsomagolt ajándékokat.

A bohócok lélegzetvisszafojtva hallgatták, amit az Öreg Tintatartó mesélt. Aztán a tintatartó azt mondta:

-Most az Alkotónk díszíti fel ezt a kis fát. Mert most is Karácsony van. – mondta mosolyogva az Öreg Tintatartó, és lassan elcsendesedett.

Látták, ahogy az Alkotó feldíszíti a kis karácsonyfát, és alája rakja, a szépen becsomagolt dobozokat. Ekkor Csengettyűs szólalt meg vágyakozva.

-Mi nem lehetnénk ajándékok?

Másik Bohóc meg is jegyezte:

-Én szívesen lennék valamilyen gyereké, örökbe, ha erre járna valamelyik.

Tente Baba is megszólalt:

-Én elaltatnám őket szép altatódalokkal, és velük aludnék mindig.

Famacs’ helyeselve bólogatott:

-Én meg megtanítanám őket olvasni.

Papírnyúl egyre csak bólogatott, az Úri Bohócok is rögtön ajánlkoztak, hogy ők is szívesen részt vennének egy ilyen kalandban. Izgatottan várták a Szentestét, a gyertyagyújtást, miközben Az Öreg Tintatartó újra mesélni kezdett.

-Este, ha a gyertyákat és a fényeket, meg a sziporkázó csillagszórókat meggyújtják a karácsonyfán, mindenki énekelni kezd. Gyönyörű karácsonyi énekek csendülnek fel, meghitt meleggé varázsolva a hideg téli estét. A szeretet lángja meggyullad, és akiket megérint, azoknak a szívében örökre égni fog. Mikor az énekek elhalkulnak, és véget érnek, a csend körül öleli a kis családot, és szétárad a szeretet. – mondta átszellemülten az Öreg Tintatartó, tekintete elrévedezett messze, aztán így folytatta:

-Aztán az apa szólalt meg: „Angyal szállt el felettünk. De most örüljetek. Bontsátok ki az ajándékokat, gyerekek.” A gyerekek ámulva közelebb léptek a karácsonyfához, és izgatottan bontották ki az ajándékokat. Mindenki olyan meglepetést kapott, amilyet kívánt. Hiszen a szülők, egész évben lesték, hogy mit szeretnének a gyerekek.

A nappaliban lévő bábuk homályos szemekkel hallgatták az Öreg Tintatartó szép meséjét. Megkönnyezték, hogy milyen a Karácsony este hangulata. Csengettyűs ekkor egy meglepő ötlettel állt elő.

-Rendezzünk mi is Karácsonyt! Még fánk is van, hiszen az Alkotónk feldíszítette.

Famacs’ helyeslőleg morgott a bajsza alatt. Tente Baba rögtön el kezdett süteményeket sütni. Másik Bohóc pedig csengetett álmában egy kicsit, mert ő mindig elbóbiskolt, ha valaki mesélni kezdett. Az Úri Bohócok asztalt terítettek, a többiek pedig kicsinosították a kisebbik kanapét, ahol tartani akarták a kis ünnepségüket. Aztán megbeszélték, hogy mindenki ad valakinek ajándékot. Párba álltak, hogy megajándékozzák egymást.

Ettek, ittak, énekeltek. Aztán átadták egymásnak az ajándékokat, és Boldog Karácsonyt kívántak. Majd elcsendesedtek, és meghatottan bámulták a karácsonyfa csillogó fényeit. Miközben Papírnyúl egy könyvből, karácsonyi mesét olvasott fel nekik.

A bábuknak is lett Karácsonyuk, és így mostantól ők is örökké szeretni fogják egymást. Csengettyűs pedig megígérte nekik, hogy barátjával, az Öreg Tintatartóval, meg fogják írni ezt a történetet.

 

Vége

 

 

Fonyód, 2024. november 29.