Rózsa Iván: Die letzte Reise eines Weltbürgers
Du warst ein edler deutscher Mann.
Du bliebst ein guter ungarischer Mann.
Du warst ein ganz richtiger Weltbürger.
Du warst ein lebenslustiger Reiseführer.
Eine Erinnerung an unseren Ausflug in der Fränkischen Schweiz:
Die geräucherte Forelle mit Meerretich war einwandfrei.
Und die Wagner’s Musikdramen in Bayreuth und Budapest…
Du warst auch ein Musikgenießer, halte ich es fest.
Du standest mit beiden Beinen fest auf dem Boden;
Und hast keine überflüssige Zeit für Jammerei verloren.
Du wirst das ewige Leben im Valhalla’s Himmel auch genießen;
Aber deine letzte irdische Reise ist ein Grund zu weinen!
Ruhe in Frieden, János!
Budakalász, den 17-18. 01. 2026
Rózsa Iván: Egy világpolgár utolsó útja
Te nemes német férfi voltál.
Te jó magyar embernek maradtál.
Igazi világpolgárként jártad a messzi tájakat:
Életvidám idegenvezetőnek sem volt senki jobb nálad.
Visszaemlékszem kirándulásunkra a Frank-Svájc-i földeken:
A füstölt pisztráng íze fenséges volt a nyelvemen…
És a Wagner-zenedrámák Bayreuthban és Budapesten:
Élvezted a zenét is, minden ilyen esten.
Két lábbal álltál szilárdan a talajon:
Felesleges időd nem volt nyavalygásra, barátom.
Biztos, élvezed Valhalla mennybéli öröklétét is majd:
De utolsó földi utadon azért jogos a jaj!
Nyugodj békében, János!
Budakalász, 2026. január 17-18.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...