Könnyű legyél, mint a friss hajnali szél
mint a felhő, ha valóra váltja egy kóbor szellő
mint a csillag, mit érák rajzoltak az égre
a hulló idővel mégis könnyelműn porba hull.
Lenge szoknyád selymesen libben,
a szél fújja arcodba hajadat
és nézed csendben a pillanatot –
még megmozgat belül,
habár kívül van a minden, ami otthagyott.
Könnyű legyél, emelkedj a felhők fölé
e hajnalon, légy te a szállongó por,
vagy az ősszel suhanó szellő,
amint felhőt és port a légben elsodor.
Szíved súlya földre sose húzzon.
Author: Tarrósi Éva
Irodalomimádó vagyok. Gyerekkoromtól a könyvek világában élek. Mostanra tartozékom lett az alkotás: felold, feloldoz, felszabadít és magával ránt, árnyalatoktól függetlenül. Szeretem az egyszerű jelentéstartalmakat, kevesebb színnel, több dinamikával. Írásaim spontán ötletekből születnek, megélt érzelmek mintázatából gyúrok verseket és történeteket, hogy örökkévalóvá lehessen egy-egy pillanat. Különös érzés, ha a szövegek közben átitatódnak valahogy az ideák világának tintapárnáján valami jól ismert, megnyugtató szellemiségben.
