A döbbenet kapitánya

 

   A döbbenet kapitánya

 

 

Áll

az ál

alvilág

ködös sarkán,

a hűvös talány.

 

Egy sötét óceán,

túl az Óperencián,

hajókkal a szelek szárnyán,

torpedóktól megtört, vén hátán,

idegen fajt hordoz, két rút vállán.

 

Mesterséges ott valamennyi hullám,

bűzös, kénes tüzet okád sok zord vulkán.

Villámok között mond imát egy öreg sámán.

Becsapta azt a világot egy fekete bárány,

kárhozat örök ura, az elvakult, gonosz Sátán.

 

Gépies parancsot ad egy megtört fiatal kapitány,

lépre csalt testében elesettek szíve s lelke kalapál.

Csendes fohász szól: Kérlek, bocsáss meg nekem, kedves édesanyám!

Én vakon pusztítottam és védelmeztem, mert erre kért a hazám.

Elragadott az öntelt s hazug kép, melyen pózolt egy fekete bálvány.

 

Dobogó szívemben már itt kopog egy, hófehér, csiszolt, töretlen márvány.

Egy napfényben pompázó bolygó a földi színvarázslókkal lelkeket táplál.

Látom, hogyan zöldell és nyílik az ibolya, hóvirág, pipacs, akác és páfrány.

Hallom, hogy fütyül és dalol, fák rejtekén a rigó, kakukk, pacsirta és a sármány.

Egy filmvásznon játszik Mazsola, Tádé, Frédi, Béni, Foxi Maxi és Süsü, a sárkány.

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kóbor

Kóbor Gyönyörű napsütéses reggel. Eső utáni felfrissülés. Ilyenkor minden az újrakezdésről szól, a szabadon lélegzésről. Turbékolva köszöntik a galambok az ébredőket, biztatva arra, hogy az

Teljes bejegyzés »

Egy vakáció emléke

Egy vakáció emléke   A csodálatos kisközség, Erdőkertes volt gyermekkorom legszebb állomása. Az általános iskolai tanulmányaimat ott végeztem el a hetvenes évek elején. Nyaranta a

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

A Nyár követelte

Szerelmet követelt a Nyár magának. A világot bejárva, tombolva kereste. Térdre hullva adta az ember lányát urának, s a Nyár ölelő karjai között porrá égette.

Teljes bejegyzés »

A kopasz birka

* Volt is meg nem is, jobbra is meg balra is, egy bokor alól csendes hüppögés, szipákolás, sírás hallatszott. Késő őszre járt az idő, hűvös

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lustaság

Rózsa Iván: Lustaság „Jeder normaler Mensch ist faul!” – szokta mondogatni Arnold Meier, német barátunk. Vagyis: „Minden normális ember lusta!” Én sem vagyok rest olykor

Teljes bejegyzés »