Csellengő fantázia

Ki vagy te? És vajon én most ki vagyok?
Neked ír két kezem vidám rímeket,
szerelmes színeket hozzá te festesz,
s ott lesz verseimben a bűvös titok.

Szeretném, ha holnap is itt maradnál,
s ha hazatalálnál, erős szél fújjon.
Nevessünk együtt ezer éber álmon,
de ne égjünk gyorsan, mint egy szalmaszál.

Mi ketten, a fantázia bolondok,
látom magunkat virágos mezőben,
Most ezen képen egyre csak mosolygok:

Ülünk majd abban vénen, kéz a kézben,
s meggyengült, mégis nevető szemünkkel,
beszédes felhőt kutatunk az égen.

(Budapest, 2025. szeptember 29.)

Sütő Ágnes
Author: Sütő Ágnes

Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad a tóparton

A pad a tóparton   A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása

Teljes bejegyzés »

Álmodtam

Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. Author:

Teljes bejegyzés »

Önző vágy 

Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat?   Vagy lehet, hogy ezt a magányt

Teljes bejegyzés »

Bújócska

próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem

Teljes bejegyzés »

Szívrágó

Rájöttem, hogy nem szeretlek, Mert a dolgok belül tönkretesznek. Az a sok apróság, Mi a szívem behálózta már.   Szívrágó féreg, A te koszod. Vérré

Teljes bejegyzés »

Balassi Bálint emlékére

Balassi Bálint emlékére     Lantodnak pengése, a hős kor zengése szívünkben büszkén dobog. Vitézi életed költőként élhetted, neked az volt szép sorsod. Verseidnek fénye

Teljes bejegyzés »