Szél suhan, száraz port terelve,
hegyfal szorít mögötte,
a tenger meg előtte.
Szinte lebegve megy, arca viaszfehér,
sárgás fénnyel fonja körbe a holdas éj.
Sóhaja száll… még fáj a múlt.
Szíve titka, mint fák közt rekedt pára.
Az erdő hallgat… hallgat ő is,
s néma döntésében a vég ott feszít.
Hirtelen szakadni kezd az ég,
haragosan mordul a szél.
A holdat már fekete fellegek takarják,
a csillagok is kialszanak, mint a parázs.
Nem áll mellette senki
a magányos sziklán.
És a perem alatt, a mélyben,
ott zúg a tenger.
Felcsap a víz…
és a millió sós szilánk,
arcát marva hull alá vele.
(Budapest, 2026. január 29.)
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.
