Játsszuk el együtt, újra
azt a rég feledésbe merült dallamot.
Elhallgatom majd, hogy
nem csak az én hangom, de a tiéd is megkopott.
Az idő rajtam is
vésett-simított, kívül-belül és itt meg ott,
s a régi dal útközben
észrevétlen elcsendesült, majd el is hallgatott.
Ezzel mintha kikopott
volna minden, ami szép és kivételes.
Az élet zenéjét
játszani nehéz, de csak azért, mert többtételes.
Feladni vétek, de ha
jelzed, hogy fáradsz, mert elfogyott a lendület,
belejavítok, ha úgy érzed,
jól esne egy kitartott hang vagy hosszú szünet,
amibe a lármát
belegyömöszöljük, hogy tisztábban halld a dallamot,
Ha a tételed végére
értél, és készen állsz, akkor egy újra lapozok.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
