Csendes esős februári nap volt. Az a fajta amikor az embernek semmije sincs igazán kedve. Jó az is igaz, hogy ilyenkor is van 1-2 visszatarthatatlan, aki nem bírja a tétlenséget. Az ilyenek általában fittyet hánynak az idő viszontagságaira. Ugyanúgy tesznek vesznek, mint más szebb időkben. De van egy olyan fajtájuk is, akik ilyenkor se tesznek valami túl sokat, de mégis annyit, hogy kedvük jó legyen. Na ő velük az olyan helyeken találkozhatunk, amit faluhelyen csak úgy emlegetnek, hogy kocsma. Az ilyen helyiségekben változó számú ember szokott összejönni. Ez általában 3 dologtól függ. Az egyik a napszak. Délelőtt kevesebb, délután több estére van, hogy egész tömeg jön össze. Ez az eloszlás a 2. tényezőtől függ. Ami a pénzügyi helyzet. Ami alatt azt értem, hogy a fizetések mennyisége a hónap elején, közepén vagy esetleg a végén hol tart. Mert hát ugye pénz nélkül az ilyen italmérésekben is nehéz a fogyasztás, és akinél hó elején nincs mérték annak általában hó végére nincs fogyasztása. A 3. pedig a fent említett időjárási tényező, amire azt lehet mondani, hogy talán a leggyengébb visszatartó erő szokott lenni az ilyen esetekben.
Visszatérve mind a helyszínre mind az elkezdett cselekményhez. Mint mondtam egy esős februári napon, egy falusi kocsmában történt meg ez az esett. Az épületről annyit, hogy valamikor parasztház volt. Az utcafrontra egy ajtó egy ablak. Falain belül zöldek kívül pedig hófehér. Bent a falak lambériával voltak egy bizonyos magasságig burkolva. A kinti falra egy kép volt festve, amin egy arany Mátyás tallér volt látható. A helyiségben az egyik oldalt padok és asztalok míg a másikban úgy szint asztalok, de már székkel voltak. Középen pedig egy vastag lábú magyar biliárdasztal állt. Posztolja és figurái már az időtől, használatól megkoptak a dákói a falon a tartóban sorakoztak. A golyók szerteszét az asztalon mintha a következő játékot várták volna. A terem belső végében félkörívben a pult előtte magas bárszékek. A pult belső felén mosogatótálca,pohártartó na meg a sörcsap és a kávéfőző. A mögötte lévő falon polcok, amin különböző üvegek és poharak sorakoztak minél feljebb volt valamelyik üveg annál drágább volt a poharak méret szerint sorakoztak zömüknek, falán különböző ital márkák emblémája volt látható. A polc mögött tükör volt szemben az egész térrel. S talán azt a célt szolgálta, hogy hátha az ember elszégyelli magát a korhely viselkedés miatt, vagy hogy ne érje meglepetés hátulról a kicsapongó férjeket, de az is lehet, hogy aki sokat ivott lássa magán, hogy eléggé elázott e már ahhoz, hogy hazamenjen. Ki tudja? De helyük volt még itt különböző csokoládénak,rágónak, burgonya szirmos zacskóknak. Ennyit a berendezésről és a helységről. A tárgyra térve a kocsmában déltájban senki nem volt általában, ha jó volt az idő, ha rossz. Ezt be lehetett annak tudni, hogy déltájban mindenki az ebédet fogyasztja és íratlan szabály volt vidéken, hogy ilyenkor nem illik kocsmában hallgatni a harangszót. Csak a kocsmáros volt a pultnál és számolgatott valamit egy papíron. Lehet a forgalmat vagy a fen forgó költségeket, de az bizonyos, hogy ez csak rá tartozott. Egyszer csak nyílt az ajtó és egy középkorú munkásruhás férfi lépett be rajta és kért egy kávét. Míg kávé elkészült a napi időjárásról politikáról és a várható Futball eredményekről esett szó. Amint a kávé elfogyott a férfi fizetett és már távozott is. Megint jó darabig eseménytelenül telt az idő. Fél 3-ra járhatott már az óra mutatója mikor ismételten nyílt az ajtó és 2 idősebb aggastyán lépett be rajta. Ők már nem kávét kértek, hanem erősebbet. Egy pár gyomorkeserű és egy pár sör társaságában foglaltak helyet a pulthoz legközelebbi asztalnál. A társalgás szinte hasonló dolgokról folyt, mint az előző. Ismételten nyílt az ajtó most egy 40-es éveit taposó férfi jött be. Kedélyesen köszönt az idősebbeknek és a kocsmárosnak, kért is egy narancslevet. Becsatlakozott a társalgásba és az időjárás viszontagságáról és a várható tavaszi időjárásról folytattak eszmecserét. Az idősebbje felemlegette a régmúlt nagy havas teleit. Meséltek arról, hogy volt akkora hó is, hogy még a kenyeret is harckocsi hozta. A férfi ezt nyugtázta, de azt az állítását erősen firtatta, hogy ennyi víztől hatalmas belvizek lesznek majd. Ahogy ez a latolgatás folyt újra nyílt az ajtó még 2 idősebb férfi jött be. Ismét köszönés és az időjárásról folyó párbeszédbe ők is becsatlakoznak, de hogy torkuk ne legyen száraz mind a 2-en 1 1 korsó sört kértek. Csakhamar az időjárás témáját felváltotta a helyi focicsapat eredménye és az elkövetkezendő év lehetőségei. Ismét nyílt az ajtó, de most nem férfiak és nem is őszülő öregek léptek be rajta. Hanem 4 fiatal lány és egy nő. Minden férfi tekintete a helyiségben rájuk szegeződött és széles mosollyal köszöntötte őket. A lányok el voltak ázva, de kedvük határozottan jó volt. Hangjuk vidámabb légkört teremtett. A nő megkerülte a pultot megkérdezte a kocsmárost, hogy mi újság van? Minden rendben van-e? Ugyanis ő volt az alkalmazott, aki aznap szabadságon volt. A 4 lány fiatal volt, üdék és ékes bizonyítékuk annak a mondásnak, hogy a magyar nők,lányok a legszebbek. Négyőjük közül a legidősebb már főiskolás lehetett, ő már kiforrott nőként állt a többi között. A mellette álló magas vékony lány, különösen szép volt és az arcán lévő anyajegy miatt a kocsma gyakoribb vendégei csak Pöttyös arcúként emlegették maguk között. A két fiatalabb minden bizonnyal érettségi felé tarthatót, a kabátjukon feltűzött szalagból legalább is arra lehet következtetni. Hamar rendeltek maguknak 1 1 üdítőt és a biliárdasztalhoz léptek és játszani kezdtek a férfi közönség nagy örömére. A 2 fiatal lány beszédén és viselkedésén hallatszódott, hogy ők mennyire zsenge korúak, de a mosolyuk már lenyűgözi a másik nem tagjait. Hangos nevetésekkel, és frappáns szurkálódásokkal folyt a játék. A közönség vegyes figyelemmel kísérte a játékot. Volt aki instrukcióval volt, aki csak mosolyával konstatálta az egészet. Odakint az idő még rosszabbra fordult, az eső igazán hevesen zuhogott. A lányok összenéztek és idősebb barátnőjüket megkérték, hogy vigye őket haza. Nem kellett sokáig unszolni, kifizették amennyi jár és már ki is röppentek az ajtón. A férfiak még nézték egy darabig az asztalt nagyot sóhajtottak megitták, amit akartak és elindultak. Az öregebbje még kért és fogyasztott. Estéig összegyűlt jó pár ember, hangjuk és beszédjük érthetetlenül összemosódott a poharak az üvegek és a biliárdasztal golyóim koppanásával.
Ez is bizonyítja, hogy bármennyire is rossz lehet az idő, van ok, ami miatt ki mozdulhat az ember. Bármennyire is eshet az eső az ilyen napokon is látni lehet olyat, amitől az embernek jobb kedve támadhat.
Author: Karsai Zénó
Kedves Olvasó! Wass Albert, Móricz Zsigmond,Ernest Hemingway,Fekete István és Rejtő Jenő munkássága már gyermekkorom óta nagy hatással voltak rám. 4 évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Kezdetben verseket írtam, utána pedig az elbeszélések következtek. A munkámból kifolyólag rengeteg időt töltök a szabad ég alatt és objektív szemlélőként figyeltem meg a természetet, annak minden szépségével és rendjével együtt. A mezőgazdaságban és lótenyésztésben szerzett tapasztalataim sok írásomnak adott ihletet. A bejegyzéseimben szerteágazó témákról fogok írni, mint például természetjárás, vadászat, kutyatartás- és tenyésztés, mezőgazdaság, lótartás- és tenyésztés, történelem és irodalom.