Vándorlunk az élet országútján, porosan, tisztán, szomorúan s boldogan…
Vándorlunk ezen az úton, mely egyszer poros, másszor sáros, lucskos s napsütötte.
Vándorlunk az élet útján boldogan, szomorúan, elkeseredéssel vagy örömmel teli…
Vándorlunk örökké, mert erről az útról letérni nem lehet.
Vándorlunk, s útjelzőköveinél meg-megállunk, emlékezni a múltra, s elmélázni arról, ami jön…
Itt-ott megállunk sírni emlék-, s friss sírköveinél a szerelemnek; mint mikor sírunk szeretteink temetésén, és akkor, amikor visszaemlékezünk ezekre a temetésekre…
Vándorlunk az élet útján, egyedül s többedmagunkkal, de mindenki magának…
Vándorlunk az élet ege alatt, mely hol kék, hol szürke; egyszer beragyogja a nap, másszor zordon, sötét felhők tornyosulnak rajta…
Vándorlunk az élet országútján, hol a vágyak s érzelmek váltják egymást…
Vándorlunk, míg beteljesülünk; s vándorlunk még azután is, hozzátartozóink emlékezetében…
Vándorlunk, míg végetér az út, s már csak az ítéletnapi trombitaszó hallatszik; s ekkor visszafordulva meglátjuk a megfagyott világot, melyet velünk az élet, s a meleg is elhagyott…
S ekkor talán visszafordulunk, s visszatérünk kihűlt földünkre, hogy újra felmelegítsük azt; s elmúlt hibáinkon okulva egy szebb életet, egy szebb világot kísérelünk meg teremteni…
Addig azonban nem tudjuk, mennyi idő múlik el, mert még a holnapot sem látjuk; csak homályos terveket…
S addig pedig vándorlunk az élet országútján, porosan, tisztán, szomorúan s boldogan…
Author: Arcson Rafael
Kedves olvasó! Már régóta írok, úgy negyven-pár éve. Én is, mint oly sokan, kamaszkoromban kezdtem az írás művelését. Természetesen akkoriban, mint minden kamasznál, elsősorban a versek (főleg szerelmes versek) álltak előtérben. Írtam azonban novellákat is, sokfelé ágazó tematikával, hiszen magam is lelkes olvasó voltam, mégpedig „mindenevő”. Később a színészet felé fordult a pályám, s így különféle színpadi szövegeket is irogattam, eleinte csak a fióknak, később már célzottan színpadra is. Ezek közül több munka színpadra is került. Délvidéki lévén (Vajdaság a Délvidéknek csak szerbiai része, de ide tartozik még Horvát-Baranya és Szlavónia Horvátországban, valamint a Muraköz Szlovéniában), s annak köszönhetően, hogy kiváló irodalom-tanáraim voltak a gimnáziumban, egyre többet írtam mindkét nyelven, értsd: magyarul és szerbhorvátul. Amióta Jugoszlávia szétesett, írásaim három nyelven születnek meg: magyarul, szerbül és horvátul. Műfajként, legalábbis azt hiszem, mindenbe belekóstoltam, az egy pornográf-irodalmat kivéve. Úgy vélem, hogy ez a „műfaj” nem való irodalmi munkához. Tehát írok mindenfélét, reális, mindennapi dolgokról, lírai hangvételű munkákat, humorosat, színjátékot, tudományos-fantasztikus novellát, stb., stb. Különben, mindenki, aki érdeklődik és beleolvas az írásaimba, amúgy is megtapasztalja. Szeretettel üdvözlök hát mindenkit, aki ide látogat egy kis olvasnivalóért. Szívből kívánok kellemes, felüdítő olvasást.