Erzsébetnek
mikor lovaskocsi a szántóföld felé tartott.
Egy fiú bringázik, és ágyú hangja visszhangzik.
A tűz fölött marhapörkölt gőzölgött, éppen ott,
ahol a fehér mennyezet piszok foltot hagyott.
Karakter egyénisége volt, elhagyott mégis,
ám, én is az vagyok, ezért, áldja őt az ég is!
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
2 Responses
🙂Köszönöm, Rita ! Ügyesen szőtted bele a szavakat a versbe – és az utolsó sorral még a koronát is feltetted rá !🙂🌷
Kedves Erzsébet !
Én is köszönöm, hogy van legalább egy játszótársam.🌸
Szeretettel: Rita🥰