Szikrázó napsütésben fekete a hajnal
a lenyugvó nap fényében megjelent egy angyal
hófehér ruhájában egy felhőre lépett
nem szólt semmit, csak mosolyogva nézett.
Vakító fénye miatt behunytam a szemem
közben éreztem, belül megnyílik a lelkem
az összes fájdalmam, érzésem felszakadt,
mint a sűrű felhőkből omló jégeső, kiszakadt.
Lerogyva a földre kezemmel markoltam a sarat
mély bűntudatom, mint a forgószél, magával ragadt.
Bűneim apró filmkockákként peregtek előttem,
kínjaimat őrjítő fájdalommal hevesen újra éltem.
A forgószél a pokol legmélyebb bugyraiba sodort,
miközben saját bűnös gondolatom a lelkembe tiport.
Sajgó szívemben éreztem a tőrt, ahogy megfordul,
elmémben az ördög rajtam vigyorgott gonoszul.
Miután a fájdalmat visszakaptam, amit okoztam,
a legmélyebb bugyrokban erőtlenül bolyongtam.
Majd összerogyva, felnézve Isten bocsánatát kérve
az angyal hófehér ruhájában velem belépett a Fénybe.
Szerető karjaiban felemelve a Mennybe vitt
ott az Égi Gyógyítók közé felvitt.
Gondosan ápolták meggyötört testem, lelkem,
az isteni szeretet érzése körbeölelt engem.
Author: Hajnal Cs. Krisztina
Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt