Halászné Magyar Márta
Aggodalom 2026.02.24.
Fojtogat aggodalom szoros lánca,
hiába titkolom én ezt rejteken,
tudják rólam, ez nem csak sejtelem,
ilyen vagyok, nem megyek most táncba.
Kicsik vagyunk mi emberek, parányok,
szívem aggodalmaskodni nem akar,
mégis keletkezik bennem zavar,
felborulnak bennem az arányok.
Lesem az élettani ébredést,
leplezem két, könnyekkel telt szemem,
szorongásom, de hitem is végtelen,
letapogatja lelkem a létezést.
Túl szűk, ugyanakkor túl tágas a tér,
megnyugszom, ha a remény célba ér.
2026.02.24.
Author: Halászné Magyar Márta
Bemutatkozás helyett Csak egy lélek vagyok egy testben, mindig a szépet és a jót kerestem, nehézségekkel teli utamon sokszor elestem, szeretetet adni sohasem feledtem.
