Akkor volna jó élni

 Midőn az éjszaka  gondos anyaként  

fekete takarójával betakarja, 

s kezével gyöngéden megsimítja,  

álomtól elnehezült fáradt, égő  szemét 

az ablakoknak, 

 

Midőn a hajnal párából szőtt függönyt aggat 

az ébredező növényekre, fákra  s virágokra, 

mikor az első gyenge halvány napsugarak 

félénken előmerészkedve először simogatják meg, 

az alant békésen elterülő tájat, 

 

Vagy tán  mégis inkább, egy vasárnap, 

egy lusta nyári délután, nemsokkal ebéd után, 

mikor a nap fenn ragyog a tiszta kék égen, 

béke s nyugalom trónol az áttetsző fényben, 

néma csend zümmög a levegőben, 

 

Igen, akkor volna jó, valóban élni! 

 

Habzsolni teli szájjal,  élvezni, megélni 

a pillanatba bezárt, tetten ért mozdulatlan időt. 

Csak cél nélkül nézni, semmire sem gondolni, 

semmivel nem törődni, lebegni a légben, 

s egyedül csupán  élvezni egészen, 

értékelni a létet, a maga teljességében, 

 

Igen, az volna ám a szép! 

 

Ha ilyen lenne az elképzelt világ, 

be  szép is lenne, ha igaz volna 

Ha lenne, s ha így volna, 

De hiába szárnyal sajnos a képzelet 

. 

A valóság erősebb, mint az ábránd. 

A csoda  sokáig nem tarthat, 

véget ér egyhamar. 

Az álom illékony,  

akár egy félénk megriadt pillangó  

egy-kettőre elszáll.   

Az ábránd is, akár a hajnali köd felszáll,  

és ami helyette marad: a változatlanság. 

A szürkeség, szomorúság.  

A kiábrándító jelen.  

 

A lesúljtó valóság. 

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves Tonió!

    Versed megihletett saját „akkor volna jó élni” megírására.

    „Az álom illékony,
    akár egy félénk megriadt pillangó
    egy-kettőre elszáll. ”

    Igen. Egyetértéssel és tetszéssel olvastam szép soraid.

    Szeretettel: Rita💖

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »
Versek
Szekeres Zsanett

Olga a cápa

  Olga egy nagy fehér cápa, kész fegyverarzenál a szája. Ő az óceán rettegett réme, közel s távol nincs ellensége. Két sor fog villog baljósan,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Kannibálok

Rózsa Iván: Kannibálok Nem vagyunk semmivel sem jobbak, mint az állatok; tulajdonképpen kannibálok módjára egymást faljuk fel a túlélés reményében. Emberek vagyunk egyáltalán? Vagy ember-állatok?

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek Ha megtámad egy szúnyog, üsd le! Védd magad! Ne érdekeljen, milyen volt a gyermekkora, ne mérlegelj! A szúnyog köztudottan vérszívó; nem azért,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Gondolatok éjjel

Éjszaka van, a plafont nézem. Vajon mennyi fájdalmat bír el egy test? Míg lesz a szál egyenesből összetekert görcs, mely kiutat már nem keres?  

Teljes bejegyzés »

Anyák napja húsz év múlva

Megint korán keltem. Elhúztam kezem a digitális képkeret előtt, ezzel mára kiiktattam az ébresztő funkciót. Az aktuális képről a hatalmas családom mosolygott vissza rám. Négy

Teljes bejegyzés »