Akkor volna jó élni

 Midőn az éjszaka  gondos anyaként  

fekete takarójával betakarja, 

s kezével gyöngéden megsimítja,  

álomtól elnehezült fáradt, égő  szemét 

az ablakoknak, 

 

Midőn a hajnal párából szőtt függönyt aggat 

az ébredező növényekre, fákra  s virágokra, 

mikor az első gyenge halvány napsugarak 

félénken előmerészkedve először simogatják meg, 

az alant békésen elterülő tájat, 

 

Vagy tán  mégis inkább, egy vasárnap, 

egy lusta nyári délután, nemsokkal ebéd után, 

mikor a nap fenn ragyog a tiszta kék égen, 

béke s nyugalom trónol az áttetsző fényben, 

néma csend zümmög a levegőben, 

 

Igen, akkor volna jó, valóban élni! 

 

Habzsolni teli szájjal,  élvezni, megélni 

a pillanatba bezárt, tetten ért mozdulatlan időt. 

Csak cél nélkül nézni, semmire sem gondolni, 

semmivel nem törődni, lebegni a légben, 

s egyedül csupán  élvezni egészen, 

értékelni a létet, a maga teljességében, 

 

Igen, az volna ám a szép! 

 

Ha ilyen lenne az elképzelt világ, 

be  szép is lenne, ha igaz volna 

Ha lenne, s ha így volna, 

De hiába szárnyal sajnos a képzelet 

. 

A valóság erősebb, mint az ábránd. 

A csoda  sokáig nem tarthat, 

véget ér egyhamar. 

Az álom illékony,  

akár egy félénk megriadt pillangó  

egy-kettőre elszáll.   

Az ábránd is, akár a hajnali köd felszáll,  

és ami helyette marad: a változatlanság. 

A szürkeség, szomorúság.  

A kiábrándító jelen.  

 

A lesúljtó valóság. 

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves Tonió!

    Versed megihletett saját „akkor volna jó élni” megírására.

    „Az álom illékony,
    akár egy félénk megriadt pillangó
    egy-kettőre elszáll. ”

    Igen. Egyetértéssel és tetszéssel olvastam szép soraid.

    Szeretettel: Rita💖

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


November egy , vasárnap

Edit Szabó : November egy, vasárnap November egy, Mindenszentek, ma a  temetőbe  nem  mentem, napsütéses, szeles napon a konyhában dolgozgatom. Szűk rokonság, a sógornőm, hiányosan

Teljes bejegyzés »

Kavicsokká zúzott szikla

Mennyit sirattam olyat, amit mára tudom, hogy nem baj, hogy elvesztettem… Beismertem, hogy a lelkemet csak jóval hitegettem. Ami stabilan tart még ma, egy másodperc

Teljes bejegyzés »

Novemberi éj

Novemberi éj A gyertyalángok sorra égnek,a hűvös éjben ring a táj,lecsendesül a tiszta ének,s a szívbe fészkel mind, mi fájt.A sírok felett pára lebben,a fázós

Teljes bejegyzés »

Mérlegen a mindenség

Mérlegen a mindenség A szív csak hús, hideg darab,ha nem fűti a téli nap,de benne lüktet még a gyász,mint pincemélyben a parázs.Ám jött a szerelem

Teljes bejegyzés »

Híd a köd felett

Híd a köd felett   Hideg kövön tiszta lángok, Az esti csendben ég a múlt. A szélben halk imádságok, S közben minden elcsitult.   Megfáradt

Teljes bejegyzés »
Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

A világítótorony utolsó őre

  Előszó A tenger számtalan titkot őriz. Vannak történetek, amelyeket soha senki nem mesél el, és vannak fények, amelyek nem azért világítanak, hogy utat mutassanak

Teljes bejegyzés »