Az éj ezer arca
Vihar tépi fenn az ég sötét ruháját,
mennydörgés rajzolja az éj vad útját.
Szél söpör végig a házak során,
őrült erő tombol a zivatar nyomán.
Magány ül halkan az utcák kövén,
árnyék sétál a lámpák fény körén.
Egy lélek bolyong az éj közepén,
csend ül a fáradt világ peremén.
Vágy lobban titkon a sötét szobákban,
forró szív dobban ölelő karjában.
Két kéz találkozik éjfél táján,
s közben remény ül a csillagok szárnyán.
Van, hogy zaj veri fel az éjszaka mezejét,
nevetés hullámzik hangosan az utcák terén.
S van éj, mikor minden hang pihen,
a világ pedig csak lélegzik idebenn.
Author: Nagypál B. Rebeka
Nagypál-Buduczki Rebeka vagyok, jelenleg gyógypedagógus és állattenyésztő. Egy Tisza melletti kisvárosban születtem, majd később innen kerültem fel Budapestre. Tanulmányaim befejeztével visszahúzott a szívem, ezért hazaköltöztem Csongrádra. Itt élt a nagymamám is, akinek köszönhetem a költészet szeretetét. Tőle tanultam a versírás fortélyait. A környezetem mindig mérföldkövet jelent alkotásaiban. A novellák az elmúlt 3 évben ragadtak magukkal. Számomra az írás nem más, mint hallhatatlan gondolatok papírra vetése.