A zöld, illatos tavasz

A zöld, illatos tavasz

 

A komor télnek elszakadt a hófehér, zúzmarás kabátja.

Elrepedt már a jégbe fagyott két gyönyörű rámás csizmája.

 

Tüstént leveti ütött-kopott, hideg és foltozott gúnyáját,

majd magára ölti, s megforgatja kékre festett szép dolmányát.

 

Az örökzöld ezüstfenyők színpompás, morajló hajlékában,

a piciny, huncut, nyíló hóvirágok kacagva bújócskáznak.

 

Az illatos tavasz a kikelet röppenő szárnyain lebeg.

Elrejti most rideg fegyverét a bódult, hideg téli sereg.

 

Elolvadt a sok hófödte, jégbe fagyott, hideg kis kalitka,

égen és földön erről dalol millió mezei pacsirta.

 

A kis, apró, lila ibolyák szirmaikat bontják élénken,

ötszáz nyüzsgő tisztáson, a csodásan melengető napfényben.

 

Az éledő bokrok ágain a kicsiny rügyek már pattannak,

az ébredező vadvilággal kuncogó hangokat hallatnak.

 

Fürgén hullámzik a zöldellő, csodálatos, nagy kerek erdő,

élénken fújja lombjait a varázslatos tavaszi szellő.

 

Ezer kis széncinege énekét hallgatja ezer seregély,

a szivárvány színeiben csillogó, ékes tolluk meseszép.

 

Együtt csicsereg a zöldikék seregével a sok nyitnikék,

isteni hangjukon csevegik egymásnak azt, hogy már nyílni kék.

 

Hajlong ide-oda a sok harmatos virág, fűszál és haraszt.

Kikeleti fényében pompázik a zöld, illatos, szép tavasz.

 

 

Cserepka István

 

 

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Robin Hódoknak

Robin hódoknak Vannak dolgok a világon, megértem de értelmét nem látom, munka nélkül megélni jó. De mi lesz, ha elmegy a hajó? Nem lehet mindenki

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Sors-szimfónia

Rózsa Iván: Sors-szimfónia Nem igaz, hogy csak az embernek van haláltudata! A disznóvágás reggelén például a kiszemelt áldozat már előre sír, érzi a vesztét… Budakalász,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Celebek és legendák

Rózsa Iván: Celebek és legendák Vannak, akik nagy művészek szeretnének lenni, bármi áron. És vannak, akik igaz művésznek születnek. Előbbiekből lesznek a tévés-rádiós celebek; utóbbiak

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Gravitáció

Rózsa Iván: Gravitáció (Hosszabb változat) Folyton a Megváltót keresvén, Mindig az egeket fürkészvén, Csip-csup ügyekre ügyet sem vetvén, A földi világban örök vesztesként; Vadvirágos réten

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Isten fia

Rózsa Iván: Isten fia Ha orosznak született volna, ez lenne a neve: Jézus Bogovics Krisztus. De nem orosz, magyar vagy hottentotta, hanem univerzális! Mindenkié, aki

Teljes bejegyzés »