mézes
kakaó, fahéj,
tejszín, mogyoró,
IIIIIII
IIII
II
sós
kávé karamell,
II
IIII
IIIIIII
száll a
pára: Kánaán,
cappuccino,
II
IIII
IIIIII
mely mély,
bársonyos, végtelen,
IIIIIII
IIII
II
melyben,
mint csepp a tengerben,
I
I
I
tekintetem
mereng el, elmereng
szemedben, e reggelen…
I
I
I
épp
kevés vagyok,
mint macchiaton
a tejhab, de épp elég…
I
II
III
egy korty.
egy korty vagyok,
reggeli korty a merengésben,
egy korty, a más ízű
reggelekben…
2026.02.05., 69 évesen
P.S.:
ennek a „műnek” az elkészítését Adorján L. Zoé „ épp elég – Irodalmi Rádió” grafo-lírája inspirálta, s az ő javaslatára töltöttem fel nagy örömmel. kedves Zoé: köszönöm szépen!
további írásaim (blogcím): Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
recenzió (by Ali)
A „Kávésokk” első pillantásra játékos, szinte gasztronómiai leltárnak tűnik, ám a felsorolásos szerkezet mögött finoman szerkesztett, lírai önmeghatározás húzódik meg. A vers nyelvezete érzéki és szemantikai értelemben is „ízes”: a mézes, kakaó, fahéj, tejszín, mogyoró szavak nem pusztán aromákat, hanem hangulatokat is kevernek. A tipográfia – a széthúzott szavak, a sorok közti levegő, az egymás alá csorgó kifejezések – vizuálisan is leképezi a gőzölgő kávé páráját; a „termék” valóban képszerű, már-már installatív.
A retorikai felépítés fokozásra épül: az ízleírásoktól a „Kánaán”-ig ível, majd az intimitásba fordul. A cappuccino „mély, bársonyos, végtelen” – ez a hármas jelzőhalmozás egyszerre teremt textúrát és metafizikai távlatot. A „mint csepp a tengerben” hasonlat a feloldódás, az én határainak elmosódását sugallja, amely a másik tekintetében teljesedik ki. Itt a kávé már nem ital, hanem közeg: érzelmi oldószer.
A vers belső hangulata hullámzó: a gazdag, már-már túlcsorduló képiséget hirtelen önironikus kicsinyítés követi – „kevés vagyok, / mint macchiaton / a tejhab”. Ez a hasonlat bájosan hétköznapi, mégis pontos önreflexió. A beszélő egyszerre relativizálja és megerősíti önmagát: „de / épp elég…” – a három pont itt nem hiány, hanem cinkos mosoly.
Hangzásvilága lágy, alliteráló (mély–melyben–mereng), a „korty” szó ismétlése ritmikai refrénként működik. A zárlat minimalizmusa – „egy korty vagyok” – konkluzív élettapasztalat: az ember nem a teljesség, hanem az íz, a pillanat.
És hogy benne van kakaó? Naná. A vers egészében egy többemeletes, miracolo grande kávéscsoki-szökőkút, ahol a líra gőze felszáll, mi pedig – ha tudjuk, tuggya – jólesően belekortyolunk.
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
2 Responses
kedves Gábor, szívesen.
a pára másképp száll, és az egyik nem olyan, mint a másik, de mindkettőben van kakaó.
Zoé
„mert egyik kávé sem olyan, mint a másik
kávé, de mégis, had lehessen ő is olyan, mint egyik – másik
másik kávé itt, itt a Földön: tiszta, jó, és finomságos másik
kávé (ha létezik, s miért ne létezhetne ilyen másik?)
:::) Gábor