Kora hajnalban felkelek,
Erre, meg arra is megyek.
Dolgom végzem serényen,
Iparkodom szép szerényen!
Ha vége van a munkámnak,
Helyet adhatok mániámnak.
Elhelyezkedve kényelmesen,
Ágyamra már leheveredem,
Könyveket veszek kezembe,
És egyiket sem tehetem le:
Hisz barátokkal beszélhetek,
Kiknek szája betűkből lesznek!
Elmúlik egy óra, majd kettő,
Homlokomon ráncos redő.
Elmém gondolatoktól izzik,
Bő nektárt e lapokból iszik!
Tagjaim fagyottan merevek,
Már egészen elgémberedtek.
Kisántikálva tükörbe nézek,
Lábaimban csikorgást érzek.
Tekintetem csillogva parázslik,
Ajkamra lassú mosoly mászik,
Arcom forró fényben úszik,
Mosolyom még feljebb kúszik!
Végre, végre észre sem vettem,
Mennyi óra szaladt mellettem!
Könyveim mind megcsókoltak:
Pirosra olvastam hát magamat!
Author: Zilahi Zoltán
1986-ban születtem Budapesten, de Gyömrőn élek, a természet közelségében. Tízéves koromban írtam első novellámat, amelyet történelemkönyvem Élet az őskorban című fejezete inspirált. 2004 januárja óta írok verseket, két évvel ezelőtt amatőr versenyt nyertem egyik költeményemmel. Az olvasás már gyermekként is meghatározó része volt életemnek: Elsőként Mándy Iván Robin Hood-ját és Mark Twain Tom Sawyer-ét olvastam, amelyek szélesre tárták előttem az irodalom szeretetének kapuját. Verseimben visszatérő motívumként jelenik meg a természet, a harmónia és a szerelem. Íróként cikkeim 2017 és 2019 között a Gyömrő Magazin-ban, 2014 és 2023 között pedig a Széchenyi Alapítvány honlapján jelentek meg. Most éppen egy disztópikus, posztapokaliptikus sci-fi regényen dolgozom. 2016 márciusa óta a Gyömrőszínház társulatának tagjaként amatőr színészként tevékenykedem, ami szintén közel áll hozzám. Érettségivel és teológiai mesterdiplomával rendelkezem, a C. S. Irodaház recepcióján dolgozom. Számomra az írás olyan, mint a levegő vagy az étel: Nem tudok élni nélküle.
