Szélfútta regélő
Igazából én sem tudom honnan,
Egyszerre mindenütt ott voltak.
Rád mosolyogva hajbókoltak,
Amíg figyeltél, füledbe sugdostak.
Parányi, izgő-mozgó csuda lények,
Távoli országokról hosszan meséltek.
Zengett tőlük a ház, ahogy szót kértek.
Hihetetlen történet kerekedett tényleg.
Az a mesebeli ország csuda lehetett.
Kicsi lények, szavakkal kereskedtek.
Kérdezni őket teljesen felesleges.
Maguktól is csacsogtak épp eleget.
Nyíltszívű ősi nép, adott szóban hittek.
Szemedbe nézve, boldogan regéltek.
Mindenhol jártak, veled szívből nevetve
Dalolták el eposzát legtöbb versednek.
Éber káprázat ez, hogy lehetséges?
Látnod kéne eme emberkéket?
Zenéjük édes, tekeredik felétek,
A ritmust dobolja lábad serényen.
Fenyők közt ültem, virágos réten.
Gondoltam, pihenek, tán leléptek.
No de ekkorát még sosem tévedtem.
Este felé megint körém gyűltek.
Ekkor értettem meg váratlan áldásuk.
Amíg csak lehet, élvezem társaságuk.
Hiszen az egészet csak elképzelem!
Saját gyermeki énem gyógyít mesékkel.
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…