Itt fekszem nyugtalan,
Szívem egy untalan
Nyár vidéket kíván.
Nem is csak egy helyre,
Egyből ezeregyre
Vágyakozik némán.
Nem is menne sehova
Lelkemben ez ostoba
Gondolat, mely tova szállt.
Fájdalom, de most oda
Menne szívem, ahova
Jönni tudna csak talány.
Egy fenséges, égi lány,
Ki nem lenne halovány,
S ki másokért nem ragyog.
Barna, szőke, fekete,
Nem számít a fele se.
Csak ne tudjam hol vagyok.
Érezzem, hogy jól vagyok.
Emlegetett holnapok
Ne várassatok soká!
Jégbe zárva altatom
Szívem, míg nem olvadok
Izzó, heves lángokká.
Lelkem tágas szárnyakká,
Biztonságos árnyakká,
S erős harcossá váljon.
Múltam végleg elhagyom,
Kódexeknek meghagyom,
Hogy másnak sose fájjon.
Author: Makay Júda Marcell
A nevem Makay Júda Marcell. Nyíregyházán élek. Körülbelül 17 éves korom óta foglalkoztat az írás. Szeretek új történeteket alkotni, regényeket és novellákat írni, de az amiben igazán otthon érzem magamat, az a költészet. A versírás kikapcsol és segít felfrissülni, amire a jelenlegi világban szerintem óriási szükség van.
