Fojtott érzéseim űzöttje vagyok,
tekinteted pusztító tüzében égek.
Álomtolvajként törsz rám az éjben,
csomót kötsz vágyaim vékony idegére.
Forró pára csapódik lázas testemre,
vacogok a gyönyör marásában.
Tétova kezem hideglázasan reszket,
várok – örökké csak várok –,
hogy bőrömre égjen érintésed.
Felitta szomjas vérem mámoromat,
álmaim sűrű titkokat takarnak.
Most csak az óramutató ütemét hallom…
kiábrándító, öldöklő a fény,
a valóságot hozta el a hajnal.
Ujjaim közt a vággyal telt levegő átpereg,
húsomba a pirkadat sóvárgó jelet kapar.
Nincs előttem más, csak üres poharak,
hiányoddal telik meg a szobám minden sarka.
Álom helyett az ábránd vesz leckét,
szűk zugban dereng fel a remény.
Add a kezed, hogy végre érezd:
soha – de tényleg soha –
nem engedhetlek el többé.
Budapest, 2026. április 1.
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.