*
Nem tudom már a Húsvétot igazán értékelni –
hogy miért kellett Jézust keresztre feszíteni?
oly sokáig hittem, tudom és értem,
hogy a feszületen meghalt érted és értem,
hogy itt járt, élt és Példát mutatott,
az emberi létnek értelmet adott –
ezt ma sem kétlem, nem erről a szó,
hanem, ami tán kevésbé nyilvánvaló:
hírét költik, hogy meg sem történt az eset,
hogy egészen más vitte – ha vitte a keresztet,
hogy nős volt és gyermekei lettek, s hogy
őt és a családot menteni kellett, de akkor,
miként tette meg, amit meg kellett?!
ha csak egyszerű ember volt, semmi más,
miként lett belőle a Fiú, a Messiás,
hacsak prófétának született, s nem többre,
hogy lehetett hatással 2000 esztendőre?
összezavar ez a sok ellentmondás,
nem Jézus hibája, hogy nincs szeplőtelen forrás,
amiből bizton tudható,
s mi csak kitaláció…
A „Könyvet” sem tudom már szentként tisztelni,
hiszen hamis papok s hatalmasok a kiforgatói,
oly sok a tévelygő s oly kevés az igaz,
mondjátok, a Vaskorban, mi nyújthat vigaszt?
aranykori álmok, hát, mire vártok?
váltsuk meg együtt ezt a világot!
nem tudom már a locsolkodást sem kedvelni,
rég elvesztette értelmét piros tojást festeni…
bár örömmel adják, az utcán már eldobják,
e modern világban nem nagyon komálják;
ital legyen meg hozzá némi bankó,
az sem nagy baj, ha a locsoló bunkó –
nékem ez a parádé már bizony nem hiányzik,
őszinteségre vágyom, de az meg hibádzik,
marad hát csak a Tavasz ünneplése,
a megtisztulás és megújhodás vágya s reménye –
azért Jézusról magamban mégis megemlékezem,
hogy oly jóvá s tisztává tudjon válni a szívem,
ahogy szerintem mutatta, tanította, s hogy más
erről mit gondol, hát, a lelke rajta!
*
(© Nagy Erzsébet – 2020)
2026. április 2. Üdvözlöm az erre járókat !🙂
Lám, mily gyorsan szalad az idő – itt van már a Húsvét a nyakunkon,
a megmaradt Mikulás csokik átöltöztek Húsvéti Nyusziba 
.
Amellett, hogy mindenkinek szép ünnepet kívánok, jó időt is, elhoztam egy pár éve írt versemet,
úgy érzem, ma is aktuális, ma is így írnám meg…
Igen, társadalomkritika, de kinek nem inge, ne vegye magára…
! 🙂(Ezt a versemet még Nagy Erzsébet néven írtam – az új, alkotói nevem L.Nagy Erzsébet, hogy különválasszam a polgári nevemtől. Az „L” betűt a lánykori vezetéknevem első betűje adja.)
Author: L. Nagy Erzsébet
Nagy Erzsébetnek hívnak, alkotó emberként szeretem a betűk, szavak, gondolatok világát. Tulajdonképpen már gyerekkoromtól írok – ahogy az olvasás, úgy az írás is nagy örömforrás a számomra. Szeretem megélni azt a pillanatot, amikor „megjön az ihlet”. Az annyira jó érzés ! 🙂 Szeretem, amikor megérint egy-egy téma, egy szó, egy életérzés, valamilyen saját élmény vagy mások élménye…egy kép, egy festmény…bármi és elkezd bennem dolgozni, formálódni. Megérint, aztán hagyom odabenn érlelődni. Ez változó – olykor csupán pillanatok, de lehet akár 1 nap is, akár hetek-hónapok, ezt nem én döntöm el…van olyan versem, amit évekig hordoztam a lelkemben, mire meg akart születni. Egyszer csak megérzem, hogy itt a pillanat, le kell ülni, leírni, ami érkezik, akár éjjel is. Az alkotás során átjár az öröm. Aztán van, hogy 2-3 napig még formálódik, jön egy-egy jobb, frappánsabb kifejezés…akkor azokat átírom… Szeretek játszani a betűkkel – és szeretek több műfajba is belekóstolni. Bolondosakat is írok, ahogy komolyabb hangvételűeket is. Időközben kialakult a saját stílusom, nálam nem kell azon morfondírozni, hogy „vajon, mire gondolt a költő”, mert pontosan lehet tudni. A téma persze, nem mindig kellemes, ahogy az Életben sem csak piros betűs-szívecskés napok vannak. Amit még nagyon fontosnak tartok, az az anyanyelvünk ápolása, ez szívügyem...
2 Responses
Kedves Erzsébet!
Nagyon elgondolkodtatóak a soraid, kérdés persze, hogy ki olvassa azokat, hiszen itt jóformán mindenki csak saját magát akarja „megmutatni”. Hogy minden az üzletről szól, azon nem csodálkozom, Jézus is kiverte a kufárokat a templomból, tehát már az Ő idején is így volt. A mai világban érthetetlen, hogy nem a teremtésben hisznek, annál is inkább, mivel a térben mindenki olvashatja bárki odavetett gondolatát, szavát a Facebookra, vagy egyéb kommunikációs oldalra, GPS mondja, mutatja a helyes utat és vajon ezek úgy jöttek létre, hogy volt egy nagy robbanás? Nem kellett hozzá sok ember tudása, alkotása? Nincs minden mindenbe belekódolva? A költöző madarakba, hogy Afrikába találjanak és onnan vissza a saját fészkükre? Hogy egy búzaszemben benne van a termés lehetősége? Hogy nem véletlen a bolygók egymástól való távolsága, mert ha közelebb, vagy távolabb lennének, akkor nem lehetne élet? Hogy egy ondó és egy petesejtben benne van az ember, ha azok időben egyesülnek és hagyják, hogy idejében megszülethessenek? Véletlen, hogy a hold hatására van apály és dagály, hogy Nap nélkül nincs élet, de nincs a víz és a levegő nélkül sem? Nem akarok regényt írni, csupán gondolkodni kell, ahogy teszed ezt Te is. A másik megközelítés, hogy ami már mögöttünk van, az mind beteljesedett, tehát joggal hihetjük, hogy a többi is hasonlóan lesz. Hogy hozzuk magunkkal az eredendő bűnt, hiszen nem kell mondani egy ovisnak, hogy rúgjon bele a társába, húzza meg a másik haját, verekedjen egy játék miatt. És a felnőttek? Tanultak a háborúkból? Most nem azt csinálják?
Szeretettel jártam Nálad: Rita💖
Kedves Rita,🙂
köszönöm, hogy elolvastad és a választ is köszönöm ! Jók a kérdéseid, fontos kérdések, ez a Fórum nem teszi lehetővé, hogy meg is válaszoljuk őket. Fura egy világot élünk, az tény, s akkor még szépen fejeztem ki.
Nem tudok mást tenni, mint a szépre-jóra fókuszálni, ez ad erőt a mindennapokhoz.
Üdvözlettel : Erzsébet🙂