Állok, és nem jut eszembe semmi. Saját versemnek sem bírok tárgya lenni. Téglaváros, betonrét: mostoha otthon, a nappalból sötét hálót fon, s körbesző engem. Miért kell életem hőse lennem? Megmenthetne más helyettem. A holnapba még belenyalok, míg a peronon várom a vonatot, elmegyek innen. Csak ne kéne annyi dolgot vinnem, ágakat és bogarakat, hanem magamat egészen, hogy lássam, az út olyan lesz, amire vártam, egyedül.
Author: Sárközy Nóra
Sárközy Nóra vagyok. Alig néhány éve kezdtem el írni, főleg verseket, de hamar szerves részévé vált az életemnek. Áttörést hozott bennem rímekbe válogatni a gondolataimat, mikor a kimondott szavak túl nehéznek és félelmetesnek tűntek. Azóta keresek valamit, keresek egy érzést, még keresem magam, és az írás ehhez egyre közelebb vezet. A verseimmel egy térképet rajzolok, nem vagyok benne biztos hová visz, de remélem elérek oda.