Palóc vizeken – Mezítláb a múltban.
Palócföldön, a hűs Danka patakot járva.
Járva? Igen bokáig benne állva, és óvatosan sétálva.
Igyelve, a vizet nagyon meg nem zavarva, fel nem kavarva.
Néha egy madár, a vízre hajló fák, bokrok közt, dalolva szavalna.
Méhek dongnak, víz a köveken bukva, lágyan csobog, ezüstösen villan.
Szitakötő röppen, domolykó cikázik, sikló szisszenve csússzan.
Béka lustán sütteti hasát, növények illata terjeng, kék égen, látni a tündöklő nap mosolyát.
Jer rákásszunk, kicsit. fordítsd lassan követ magad felé, így nem hozza szemedbe iszapját.
Hú! Ott van ni. Látod? Menekül már az ollós, iszapfelhő rejtekében.
Mi szép páncélos. Óvatosan fogd meg. Vigyázz! Vizes kézzel.
Tetszik? Gyönyörű. Jól van, most már tedd szépen a vízbe vissza.
Már megy, gyökerek, kövek közé, alá ez az ő otthona.
Múlik az idő, szépen eltelt, már aludni indul a nap.
Még maradunk kicsit, aztán mink is megyünk a lámpánk bizony otthon maradt.
Jól van na. Elég. Ne aggódj. Jövünk még majd ide is vissza.
Palócokra a tölgyes vigyáz, míg Gyöngyöspata álmát alussza.
2026.02.26.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 20-szoros állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...
