Palóc vallomás – A tölgyek gyermeke.

Palóc vallomás- A tölgyek gyermeke. .

A tölgyek gyermeke vagyok, népem a magyarok.
Hazám a Hunok öröksége, mit ölel a Kárpátok.
Éngem Palóc hegyek, tölgyének teremtett az Isten.
Pata áldott földjén, tágas erdők békéjében nevelődtem.

A Mátra nyugati oldalában a Havas-hegy erdeiben élve.
Nagyparlag magas rengetegét csodálva, cserkészve.
Eredet vizét kortyolva, miközben csilingel az apró patak.
Nekem daloltak, égen cikázó, lombok közt élő madarak.

Erőt, és tartást adtak, sasok és sólymok a kék ég urai.
Ősi templomunk tornyában, kundulnak Gyöngyöspata harangjai.
Patavár ormán az ősimúlt, vigyáz a patai palócokra.
Gyere vissza, vissza a bükkbe a tölgybe, ezüstszárnyú hív turbékolva.

Velem futott versenyt,a mezőkön röpülő nyúl.
Őzikék mosolyogva néztek, a hecserlibokorbúl.
Szarvas büszkén emelte fejét, ám elnevette magát.
Aztán feszült is bele a mezőbe, szinte repült tovább.

Vaddisznó csóválta fejét, csíkosait terelte vissza az alomra.
Bozótos mélyén, fácán fészkén gondosan ült a tojásokra.
Ahogy a nap lassan a fák mögé kezdett bukni.
Eddig lustán megbújt lompos, is kezdett nyújtózkodni.

Tollas bölcsnek is elérkezett ideje, és már kordult a gyomra.
Vadászni igyekszik, sötét a sűrű, az ég csillogó és tiszta.
Holdfényben mártózik, a homályba bújt vadon.
Neszekkel teli az éj, illatos avar én tölgyek alatt alszom.

Hűs szellő hozza az erdő és mező ismerős páráját.
Érezni virágok, vadak, gombák, és avarnak illatát.
Tölgyek szavakat rágva mesélnek a múltról, búról és mosolyról.
Fák közt, játékos szél táncol, fenyves álmodik téli napfordulóról.

Alszom simogat a szellő, a tölgyes ringatva mesél.
Csak aludj, mondja, közben elmondom mi céllal születtél.
Te palóc tölgy vagy járd az ősök útját, mesterkéltség nélkül.
Mi sosem válunk semmivé, szellemünk nem hal meg, csak révül.

2026.02.05.
Felföldi Lajos

Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos

Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Távolság Tartva

  Távolság Tartva Valahogy mindig kilógok a történetből – talán mert nem írták meg rendesen a szerepem. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy

Teljes bejegyzés »

Ajtó a hithez

   Ajtó a hithez   Az Isten házában neked minden ajtó nyitva áll.   A templom oltárán az égi fény a hitről mesél.   Száz

Teljes bejegyzés »

Magyar hazánk

   Magyar hazánk   Az ékes Magyarhon büszkén őrzi a múlt csodáit.   A haza mindenkor. Ezt vésd kőbe! Mert ő érted él.   Egy

Teljes bejegyzés »

Az én hazám

  Az én hazám   Egy porszem a magyar haza földjén nekem a minden.   A magyar szép honban az évszakok varázsa hódít.   A

Teljes bejegyzés »

Kovács Gergely: A kert

      Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt

Teljes bejegyzés »

Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől   Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok.   Hozzám szól egy hang, Indulj el te

Teljes bejegyzés »