Belső béke

Határok határában nyugodtan alszol,

magadra és már senki másra sem haragszol.

Megértetted végre az isteni rendet

még szíved legbelső pontja sem tévedhet.

Tudatosan használod az ősi mágiát

magadban lengeted a tisztánlátás kardját.

Erőd teljességében nyugodtan lépkedsz,

Bensődben uralod az isteni fényed.

Karmikus körökbe nem ragadsz be többé,

Szeretet szemüvege immáron rajtad lesz örökké.

Magadban tudod, mindenhol ott vagy,

mindenhol, mindenki mással mindig együtt vagy.

Véded az Egy-séget, őrzöd a Földet,

magadban hordozod legnagyobb erődet.

Tudod azt, hogy ki vagy,

s merre visz az utad,

fokról fokra haladsz,

erődben teljes vagy.

A fejlődés útján

még botladozol ugyan,

de hamar benn vagy újra

a középpontodban.

Érzed tested melegét,

látod önmagad csodálatos fényét,

s a tükörbe nézve tudod,

a Teremtő fénye benned is ott ragyog.

Mélyen hallod az isteni hangot,

mely gyengéden sugallja:

mindörökre Tiéd vagyok.

Hajnal Cs. Krisztina
Author: Hajnal Cs. Krisztina

Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Belső béke

Határok határában nyugodtan alszol, magadra és már senki másra sem haragszol. Megértetted végre az isteni rendet még szíved legbelső pontja sem tévedhet. Tudatosan használod az

Teljes bejegyzés »

Fényeső

Fényeső Pirkadó hajnalon, fluoreszkált a békanyál a tavon. Ugatott a tűzfal. Láztalan éjszaka, hullámok közé esett megmentő akarat. Csillagok, sárgák. Az úti cél ábránd. Kopog

Teljes bejegyzés »

Szobor

Szobor Esendő forgácsok vésőtől hulltak. Üreges nyomokat nagy óvatosan fúrtak Rönk a tisztáson vihartól volt sújtva. Szobrásznak egy favágó odahúzta. Meglátta benne, mit Isten alkotott.

Teljes bejegyzés »

Festmény

Festmény Képre ragasztott élet, keretre szabva. Vastag olajfestékréteg megszáradva. Vászonvilágnyi ménes. Ecset az abrakja. Sárga íz a fényben, kedvedet hangolja. Az ecset harmóniát festett. Érző

Teljes bejegyzés »

Napvirág

Napvirág Foszlánya sárga tűznek, illata földnek. Nyugvó világosság hegyek rejtekében. Ébredő élet a rét felett elzúgó méhben. Tükörtócsa a forrásnál, vadak örömére. Napszellő játéka erdő

Teljes bejegyzés »

Eltűnő mező

Eltűnő mező Piros lámpa fejemben, jelezte a bajt. Eltörte a mondatban a tárgyat a rag. Jelzőt vált a vétlen szív, ez óhatatlan. A kérdésre a

Teljes bejegyzés »