A boldogság titka

A boldogság titka

 

Hallgatni édesanyád méhében

két szív örök dobogását.

Átélni a földi megszületés

fényes égi ragyogását.

 

Meglátni egy varázslatos szempár

két csodálatos bogarát.

Felfedezni két tündöklő szemét,

arcának bájos mosolyát.

 

Pihenni két bársonyos kebelén

napsütésben és az éjben.

Megnyugodni köténykés ölében,

sötétben és halvány fényben.

 

Kacagni vele száz játszótéren,

repülni ezer nagy hintán,

szorítani megfáradt két kezét

parkok csevegő kis padján.

 

Megtanulni a magyar regéket,

hiszen halkan neked dúdol.

Szavalni mamádnak hős verseket

mikor a konyhában súrol.

 

Indulni a lázadó nagy úton.

Egyedül, de bizakodva.

Meghódítani e szép világot,

szerényen s nem pimaszkodva.

 

Megjárni a hadak ősi útját.

Védelmezni a kishazát,

visszatérni a szülői házba,

mert neked itt van a hazád.

 

Elhoztam magammal egy szerelmet,

vele egy boldog családot,

bemutatni az édesanyámnak,

akit az Isten megáldott.

 

Hallgatom kedves és hívó szavát,

hisz ő büszkén szült meg engem.

Megnyugtatom őt a hintaszékben,

egy napsütötte kiskertben.

 

 

Cserepka István

 

 

 

 

 

 

 

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Isten hozott November!

  Most kezdtük el az évet és csak úgy szalad, Hogy Novembernek emelkedett a kalap. Isten hozott komor és hűvös November, Örömében csak úgy remeg

Teljes bejegyzés »

Boldogságvirágok

Ujjaimmal boldogságvirágokat rajzolok szívem párás ablakára. Lelkem egyetlen metszete, a Mindenség legszebb darabkája. Tudja Isten, hová visz az utam… Félnem nincs mitől, Ő vezeti szívem

Teljes bejegyzés »

Örök Fények

Jártál-e már ott, ahol a Fények örökké ragyognak? Ott, hol az egek és földek mind egybe folynak? Tudod-e, hogyan juthatsz el újra oda, ahol a

Teljes bejegyzés »

Táncunk

A mosolyod, a mosolyom. Kezem a kezedben. A világ monoton robajában mi ketten lelkünk dallamát dúdoltuk halkan, egymásnak suttogván, hogy halljunk a zajban. Éreztük zenéjét

Teljes bejegyzés »

A küszöbön állva

A küszöbön állva   Volt egyszer egy asszony, aki különös kapcsolatban állt a Karácsonnyal. Nem csupán az ünnepet szerette, hanem mindazt, ami köré épült. A

Teljes bejegyzés »

November egy , vasárnap

Edit Szabó : November egy, vasárnap November egy, Mindenszentek, ma a  temetőbe  nem  mentem, napsütéses, szeles napon a konyhában dolgozgatom. Szűk rokonság, a sógornőm, hiányosan

Teljes bejegyzés »