részlet.
- rész
Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap… bandukoltam az égi fellegek könyvtárába és összefutottam a mi régi Petrovics barátunkkal.
- Sándorom! Hová sietsz ily hétmérföldes léptekkel? Tán János vitézed próbálod megelőzni át az Óperencián? – Hagyd el, sürgősen Debrecenbe kell mennem, ott bevárom Júliám és tovább fel pestre haza. Mórral is jó lenne megbékélni, megorrolt rám még Rózáka miatt. – hmmm. Gyere, velem elviszlek, beszélünk, telik az idő, estebédre vissza is érünk és iszunk egy forralt bort a Pilvaxba. –Te most viccelődöl ugye, a múltkor is elhúztam hónapokig csak a pestre érést…nincs az a gyors lovas aki…- ugyan, bízd csak ide, itt áll a közelben a kocsim.- Barátom mi ez a fakó valami? Olyan, mint egy nagy koffer kerekekkel. –Ez a kocsim, nem egy villám, de nevezzük annak, ha már lovak húzzák ezt is. – Lovak!…mese.
- Remélem, van kényelmed ott hátul, helyezkedj el, én meg mesélem mi minden történt mióta nem találkoztunk.- Jól van, úgy teszek. – Szóval emlékszel, megvolt ez a választás, aztán meg a patás ördög, meg az inasai végjátéka. No, most van ez az új miniszterelnök, éppen Brüsszelbe megy pénzért, mert ott van Európa központja.- haha! Hitel. Brüsszel. Milyen mese lesz ez? Emlékszem mikor István volt Európa központjába, akkor Londonba ment és hozta haza a hitel ötletét, pedig ő volt a legnagyobb. – Áááá, már nem így van, őérte is jó, ha ötezret adnak, maholnap már annyit se.
Szóval megy Brüsszel várába és közben potyognak a miniszterek, az újak meg előjönnek szolgasorba. Még nem is mondtam. kb. 2 óra az út oda, mert Aszód után útjavítások vannak. – Aszód! Óh, megboldogult ifjúságom fényes otthona. 2 óra odáig, nem is sok. –Tudom-tudom, ott is plántálták beléd a tudást. Tehát mondom tovább- apropó a két óra még mindig Debrecenig mondva -.. Itt van mindjárt egy régi- új szolga a Romulusz, aki mindent a hazáért tesz majd, úgy ahogy Görgey tette anno. – Az anyja! Akkor lesz egy új Róma, új birodalom itt a hazánkban? Tényleg! Mi lett Artúrral? Nekem nem világos. – Lesz, lesz, csak figyelj tovább, Artúr meg szép kort megélt, mint a remeték. No, hagy mondjam már tovább. A patás meg elbujdokol a pusztába szerintem. Ezt most csak azért mondom, mert épp elhagytuk a hatvanadik kilométert, Hatvant. El ne aludj, most jön a lényeg. Elmúlt a választás és ismét kapunk olajat az oroszoktól a csövön át. Meg aztán, hogy elzavarták ezeket a patásokat, olyan kánaán lesz itt kis hazánkba, még az is lehet, ezt a Pétert átkeresztelik Matthias rexre.
- Olajat? Csövön? Lámpásba a gyertya is elég. Oroszoktól? Nem volt elég, hogy ez a labanc király ránk hozta őket. Ej, fiam! Mindig várjuk itt a messiást, de bölcsünk csak egy volt, bölcsőnk is csak egy, a hazánk.
- Milyen ejjj? Leráztuk a láncokat, ahogy álmodtad, jön a szabadság, nézd, a repce már virul, csak úgy szalad itt mellettünk. Jó lesz minden, hidd el!
folyt.köv.
Author: Petes H. László
Petes László néven születtem Gyöngyös városában, elmondhatom, vérbeli hevesi vagyok, hegyek, völgyek. Mégis máshová sodort az élet, jelenleg Érd városa a lakhelyem. Még tizenéves koromban kezdtem el verselni, meg is jelentem antológiákban, de a sors elvont kissé az írástól, más szép feladatok felé. Írtam így a fióknak... Pillanatnyilag egy új élethelyzet újra előhozta bennem a vágyat az írásra, mint egy szikra és megtaláltam az Irodalmi Rádiót ahol partnerek szerzeményeimre.