Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik.
A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik.
Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik,
S a távolban egy madárka csiripel.
A határon túlnyúló alföld még esti órák hajnalában
Is új időkre szólítja fel az erre tévedt vándorlókat
maga zöldülő, viruló, hívogató puha ruhájában,
S itt elterülve, kedvessel egymásnak súgva édes titkokat,
Vagy csak egyedül, elhagyva a zsúfolt, szürke, zajos utcákat,
Sóhajtva, kifújva, s egy kószán szálló szellővel kézfogásban
Száműzheti az itt járó a fárasztó, nyomasztó hangokat,
S a távolban egy madárka csiripel.
A kis buckák, mint lágyan fodrozódó hullámok emelkednek,
Fecskék, sárgarigók nótázva suhannak át eme föld felett,
Hol nem a nagy királyok, hanem béke s harmónia őrködnek,
Kik nem vésnek kőbe aljas, gyalázatos szavakat, képzeteket,
S ha szélénél még hallod a lármában bálozó embereket,
Tégy hát e tájban pár könnyed lépést s elcsendesülve lépj beljebb,
S a külvilág zavarától e vidék magába zár tégedet,
S a távolban egy madárka csiripel.
Alszik már a táj, az ifjú erős tölgy is lehajtja ágait,
Az öregedő gémeskút behunyt szem mögül szővi álmait,
A nap alvásra hívja utolsó, még fennmaradt fénycsóváit,
S a távolban egy madárka altatót csiripel.
Author: Kazup-Nagy Máté
Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!