Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett.

Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól,

De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

S ő ma is óvóként, védőként áll e gyönyörű évek felett.

 

Láthatott egy gyermeket dédnagymamájának karjai közt,

Ahogy szívéből jövő meleget egy életre magába zár

Annak a kis szerény házikónak meghitt csendességében,

Melynek ajtaján oly gyakran lépett be tán kissé nehézkesen,

De kilépve, mélyen az újabb fényes ölelést várta már.

Azon órákban annyi sok kedves mosoly és nevetés szállott,

Nyaranként sétáinktól az utcának betonköve kopogott,

S a fényben kedves kis ráncos arca emlékezetembe égett,

Melyet ma már az én két könnyes szemem csak fényképen nézhet.

De annyi év után is arany szívét közelben érezhetem,

Mikor eme kicsiny csengettyűt gyermeki kezembe veszem,

S kívánom: bár újra lehetnék dédnagymamám karjai közt.

 

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett.

Ezer pillanatnak világát rejti felcsendülő nótája,

A szerettemnek alakját, lelkét s szívét őrzi a dallama,

S ő ma is óvóként, védőként áll gyönyörű emléke felett.

Kazup-Nagy Máté
Author: Kazup-Nagy Máté

Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »