Színes papírvirágokat álmodtam,
szirmukba a szél belekapott,
s repültek a város fölé hangtalan.
Szórták a pasztell papírvirágport.
Eltűntek. Nyomukban papírvirágba borult
a tavaszi aszály égette járdarepedés.
Miközben a Nagytemplom harangja megkondult,
Szárnyra kelt a papír illatú emlékezés.
A város megállt egy pillanatra,
s ahogy a papíreső hullni kezdett,
behunyt szemmel gondoltam minden régi nyárra.
Author: Veress Zita
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.