Megint nyár
Megint nyár jön
és szirmok hullnak,
ajtónk előtt
a rózsák nyílnak.
Édes illata száll
a szélnek,
csak te nem jössz ,
hiába kérlek .
Háromszor érett
a cseresznye ,
szitált ezernyi est fejemre,
háromszor fordult az év körbe,
csak kezed nem simul már kezembe.
Diófagylaltod magányban csurran,
hűs italod buboréka pattan ,
kávéd alszik már a kedves pohárban,
csak én várlak még az üres szobában.
A nyár jön, jön ,csillagát szórja ,
ígéri: lesz boldogság újra.
Elhiteti, hogy van szerelem ,
csak az enyém nem jön már sohasem.
De te vagy a nyár
és te vagy a tél,
a tavasz életet tőled ígér,
és ha elhiszem nekik,
csak azért lehet,
mert nem hihetek másnak,
csakis neked…
Author: Törteli Tücsök
Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...