Palóc ébresztő. – Mátraalján.
Palóc földön kis faluban ablakon bólintva köszön be a nap.
Ébresztő reggelre édes madárcsicsergés, meleg szellő hívogat.
Lustálkodva fordulsz egyet még, az álom és valóság közt időzve.
Hagyod lelked s elméd még egy picit a békés idillben fürdőzve.
Aztán csak kelsz, de nem sietsz, hadd legyen veled ez a béke.
Kávéfőződ illatos, friss, gőzölgő nedűjét árasztja csészédbe.
Érces hangját kakas köszörüli, lábadhoz dorombolva bújik a cica.
Hátulról virágágyáson át, farkát csóválva Bodri érkezik nyalakodva.
Piroslik a cseresznye, szépen megérett, a fa roskadásig tele.
Ma le kell szedni, se kukac, se madár ne habzsolja, hol is a kecele?
De még elébb elő a tálat, sercen is már a konzervnyitó.
Zamatos, húsos reggelit, oh, mily éhesen nézi a két hízelgő szívtipró.
S most, hogy már kedéllyel falatoznak, nézzünk hát a dolgunk után.
Baromfiak ugyan elkaparnak, ám rohanva tolongnak az abrak szórásán.
Disznók is lustán fekszenek, vályúba kerül a forrázott tengeri.
Almukról csak röfentenek, azért csak odacsalja őket a reggeli.
Szemed kicsit gyönyörködik, hogy szeretik, és egyiknek megvakarod hátát.
Aztán feljebb nézel: hálójukat pókok szövik, hol a seprű, a kutyafáját!
Na, ezt majd később, és fordulsz is, mert Manci tőgye is dagad.
Fejni kell hamar, szép magyartarka, bár vemhes, teje is lassan apad.
Elé a zsétárt, s már langyos vízzel mosod a bimbókat, csak még egy húzás rajta.
Ne legyen túrós a tej, vagy más egyéb, Mancika már az abrakos répát falja.
Tejet leszűrni, ma natúr és hagymás gomolya lesz, olthatod, míg meleg.
Inni már tettél elébük, s hogy mi jön most? Írtad tovább, ha van képzeleted!
2026.06. 15.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 20-szoros állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...