Nézett vissza…
Átjár a hajnal,
szellő fújja hajad,
orcámat vágja föl,
csorgad a vér,
kérnie,
érinteni se kell,
itatja.
Átölel e rejtély,
egy sebzett madárka
fordult vissza,
sír az árva,
roncsolt szárnyacska
visszhangja a fojtó múlt,
s álmot sző odúmban
átölelő két ajkad.
Áldást mond az éj,
párnaként búj,
gyógyír az ajak,
szelídül a veszett,
s álmot sző
átölelő két karod.
Author: Hebling András Ernő
Hebling András Ernő vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatója. Már gimnáziumi éveimben közel kerültem az irodalomhoz, ekkor kezdtem el verseket írni. Költészetemre különösen Radnóti Miklós, a kortárs alkotók közül pedig Somogyi Csaba versei gyakoroltak nagy hatást.
