Ősszel születtem
sárga falevelek gyermekeként,
Idővel tortámon egyre több
gyertyát fújtam el egyenként.
Sokszor kitaszított voltam,
nem kívánt idegen,
Amint közeledni próbáltam
mindenkinek dolga akadt hirtelen.
Régen emiatt
számtalanszor elkeseredtem,
De aztán rájöttem:
bánatomra kell építkeznem.
Ehhez a remény adta
a stabil alapot,
Majd az egymásra épülő soraimmal
teleírtam több könyvnyi lapot.
Aztán felcseperedtem:
nő, édesanya s újra diák lettem,
Azóta is gúnyol a pimasz üvegplafon,
de hiszem: áttöröm majd egy szép napon.
Author: Bredács Gréta
Zavaczkiné Bredács Gréta vagyok, 95-ös évjáratú. Tíz éves korom óta Bredács Gréta néven írok verseket. Mindig is könnyebb volt számomra írásban kifejezni az érzéseimet, mint szóban. Írás közben hagyom, hogy áthasson az áramlatélmény. Az élet megmutatta nekem mind derűs mind a borús oldalát, s ezeket az eseményeket, élményeket (is) az íráson keresztül dolgozom fel. A kortársaimtól és a tanáraimtól mindig azt a visszajelzést kaptam, hogy komoly gondolataim vannak, kár lenne ezeket magamban tartani. Nemrég érkeztem életem azon szakaszába, amikor tudatosult bennem, hogy a megfogalmazott soraim talán segíthetnek másokon vagy elgondolkodtathatja az embereket, legyen szó az élet bármely aspektusáról.
