Szívdobbanás!
Azt hittem, a szívem csak egy izom,
amely zakatolva jár.
De pitvarokból, kamrákból,
szelepekből álló összetett gépezet.
Ez a gép egy csoda!
Teszi a dolgát a bordáim alatt.
Hihetetlen! Százezret dobban egy nap alatt.
Most ott bent valami megrepedt és összetört.
Jobb kamrájában izzott a szerelem!
Forró, mindent felemésztő tűz égett benne,
azt hittem, örökké tart.
Először ez a szerelem vájt rajta sebet.
Szép ígéretekből nem maradt más, csak üres szavak.
A gépezetbe rozsda került, s a szívem nehezebben ver.
Mégis a könnyeimet mind felissza,
s nem állította meg sok álmatlan, fájdalmas éjszaka.
Nem! Ez a gép meg nem áll!
Pedig benne lüktet minden, ami fáj!
Kalapálva, de tovább dobban, csak dobban.
Bal pitvarba barátság szorult,
úgy gondoltam, sosem múlik el.
Aztán ő fordított hátat,
s falat emelt körém a néma bánat!
Fájdalom a szívem nyers húsába váj.
Sajogva mégis a holnapért dobog tovább.
Fáj minden lüktetés, mégis pumpál, meg nem áll!
Azt hittem, meghal a fájdalom súlya alatt,
s végleg megszakad!
A terhelést a szívizom még mindig bírja!
Ritmusosan összehúzza, majd kitolja!
Tovább dobban!
A sebek már csak hegek,
megerősített illesztések a szívemen.
Ez a gép nem selejtes,
csak azért, mert valaki elfelejtette!
Most újra kalibráltam.
Áthangolom az érzéseimet,
helyreállítom a belső egyensúlyomat,
és tisztázom a valódi vágyaimat.
Nem leszek könnyelmű!
Megnézem, kit engedek a szívemhez közel!
Vigyázok rá, mert egyszer utolsót dobban!
S a gépezet örökre leáll!
©Martha Rozalie Bölcske, 2026.06.28.
Author: Martha Rozalie
Szeretem a keresztnevemet mert édesanyámtól ez a második ajándék, amit kaptam születésemkor, Márta. Őt Rozáliának, legidősebb nővéremet Rózsának hívták az ő tiszteletükre Martha Rozalie. Gyerekkorom óta szeretem az irodalmat, a verseket, könyveket, Hoffman Ádámné tanárnőmnek köszönöm, hogy megerősített ebben. Nem válogatok, de vannak örök kedvenceim: Tóth Árpád, Ady Endre, Edgar Allan Poe, Alexandre Dumas, Daniel Keyes, Mélissa Da Costa, csak néhány. Minél több magyarkortárs: Bonnie Marcelé, Tóth Krisztina, Fábián Janka, Zsiga Henrik, és még sokan. Ha olvasok, megszűnik körülöttem a világ, átadom magam teljesen a leírt szavaknak, azonosulni tudok a szereplőkkel érzéseikkel, ha szenvednek szenvedek velük, mélyen át érzem fájdalmaikat, örömeiket. A helyszíneket magam előtt látom a legapróbb részletekig, atlasszal követem merre járnak. Érzem az illatokat, számban az ízeket. 2025 október óta írom le a gondolataimat. Az írással az érzelmi konfliktusaimat enyhítem. Melegség jó érzés, ha írok, akár éjszakákon keresztül, ha rám jön. Szeretnék fejleszteni az írásom minőségén, színessebbé, érthetőbbé, élvezetesebbé tenni. Az élet ajándékának tekintem, hogyha másokkal megoszthatom, fájdalmaikban osztozhatom, örömet szerezhetek írásommal.