De gyönyörű vagy, csodállak!
Határtalanul kívánlak…
Magamhoz úgy ölelnélek,
mint szikkadt föld a vízcseppet.
Zölded kevés asztalomon,
én az egészet akarom.
Csakhogy én oly kicsi vagyok,
nem érnek át e tárt karok.
Kettőnk közt te vagy végtelen,
csak te tarthatsz meg öleden.
Lebontalak hát részekre,
illatra, színre, érzésre.
Költözz be így a testembe,
legyél a lelkem vízcseppje.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.
