Hetyke kamaszként éltem a verseim ízét,
halk fuvolától sztentori trombitaszóig;
bennem az éjfél bársonya szállt le a tűzhöz,
s őszi avarfüst árnyaival paroláztam.
Csorba magányt enyhíteni – ennyit akartam,
s mély szakadék szélére sodort ez a mámor,
vágytam az örvény poklaiban tovaszállni –
s már csak az ösztön lánca feszült derekamra.
Volt egy utolsó tétje a létnek: a fészek,
a szürke napok sodrába utána lebuktam;
gyöngye a mélynek, kapzsi erővel eláraszt,
s fénye a téboly démonait leigázta.
Mint a talizmánt, óvtam a gyöngyöt igaznak;
vak tüze torz hétköznapok útjain át vitt,
összeszorult kézzel csakazértis előre –
s oszlik a mélység, messze a furcsa kamaszkor.
Tízvalahány év telt el azóta a csendből,
egyre fakóbb már gyöngye a szép nevetésnek;
fojtogató kéz ujjai tépik a szívem,
vad nevenincs kín ostora hajszol a ködben.
Játszi varázslat bódulatára riadva
röppen a főnix szárnya a nyári egekbe –
rőzsehalomból száll fel a szikra virága
ily hevesen, megsemmisítő lobogással.
Kései tájfun – zápora csendes eső már,
illata elszáll, könnye kiszárad a szemből.
Tétova szívű versfaragó sihederként
néz a tükörből vissza reménytelen arcom.
Szürke homályban csillagok úsznak az égen:
végzetük ellen vágyaim oly haloványak.
Sorsom a kényszerpálya vezérli az útján,
mégis a szívem mélye örökre kamasz már.
Author: Reinitz Zoltán
Gyermekkorom óta azt éreztem, hogy versírás számomra nem egy múló szeszély, hanem valami fontos dolog. Fiatal felnőttként találtam meg a saját hangomat, amelyet, egy bő évtized hallgatása után, egy mély érzelmi-szerelmi válság nyomán tudtam folytatni. A versek pedig azóta is megtalálnak, jönnek a semmi ködéből, immár három unoka nagyapjaként, de örök kamasz maradva. Van, hogy hosszabb szünettel, van, hogy sűrűbben, de életem részévé váltak, és támogatást adnak minden nehezebb élethelyzetben – még ha sokáig többnyire csak az asztalfiókban és a szívemben őriztem is őket. 2026 nyarán jelenik meg első verseskötetem, „Félálom blues” címmel. Ez olyan leküzdhetetlen inspirációt adott, hogy fél év alatt elegendő vers gyűlt össze már a következőhöz is. Az antológiák, pályázatok, blogok visszajelzése azonban továbbra is fontos útmutató számomra, amit éppen ezért nagyon komolyan veszek.