Műsorvezető: Ma egy fiatal dél-koreai írónő, Szong Judzsong: Az emlékek könyvesboltja című első könyvéről fogunk beszélgetni, amely már 14 országban aratott sikert. Beszélgetőpartnereim Anna és Kata lesznek. Mit adott számotokra a könyv?
Kata: Én szinte teljesen magamra ismertem az anyámmal, a szüleimmel kapcsolatos érzelmeimre. Arra, hogy a leginkább fájó dolog az, hogy nem tudtam kimutatni a szeretetemet nekik még életükben.
Anna: Bennem is hasonló érzelmek kavarogtak egész idő alatt míg olvastam. Milyen jó is lenne egy a regényben elképzelt, változó méretű könyvesboltba betérni, ahol minden emlékünk fel van jegyezve, mintegy azok vizuális modellje, és életünk bármely részébe visszatérhetünk látogatóként.
Kata: Igen, jó lenne. Ez a regény nem attól jó, hogy a főhős Dzsivon, a fiatal, sikeres író milyen izgalmas kalandokon megy keresztül. Olvasása nem pörgetett fel, hanem éppen, hogy lelassított. Mintegy terápiás jellegű volt.
Műsorvezető: Mit értettél azon Kata, hogy terápiás jellegű a regény?
Kata: Nincs bonyolult cselekménye, a helyszín is egyszerű, egy könyvesbolt, adott egy mindenki számára érthető és valós, de nehéz élethelyzet, melyet el kell fogadni. Van a főszereplő és segítője, az eladónő, klasszikus felállás, a többiek csak a főszereplőn keresztül kerülnek elő, az ő emlékei nyomán. Abszolút lehet a főszereplőhöz kapcsolódni, érzelemvilágát átérezni, együtt érezni vele. Szerethető karakter.
Anna: Dzsivon a gyászoló lány modellje a regényben. A gyászfeldolgozásnak öt szakaszáról szoktak beszélni (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás). A főhős a depresszió szakaszában van, mintegy ott rekedt, mivel már hét év telt el anyja halála óta.
Kata: És három utazást tesz a múltjában, ami az elfogadást segíti elő. Ez a három alámerülés az emlékek világába, a kihívás.
- amikor anyját orvoshoz viszi.
- amikor anyját a temetőben kíséri az ő anyjához, a nagymamájához és megérti, hogy milyen nehéz egy anyát elveszíteni.
- a saját születése.
Anna: Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy autóban ülnék és országúton utaznék vele, de állandó, nem túl nagy sebességgel. Átmegyek három városon és mindegyikben három órát tölthetek el. Ahogy Dzsivon az élete három kiválasztott szakaszában, amelyeket újra akart élni. És mire az útja végére ér, megtisztul, elfogadja önmagát és a tényeket, mármint, hogy anyja meghalt.
Műsorvezető: Mi tekinthető szerintetek a regény tetőpontjának? Egyformák az általad analógiaként használt városok? Bár tudjuk, hogy nincs két egyforma város, de hasonlóak?
Kata: Nem, dehogy! Az utolsó kiemelkedik a három közül, amikor Dzsivon a születéséhez tér vissza. Ez lehet a regény tetőpontja. Ahol megérzi anyja hatalmas szeretetét iránta. A főhős itt elfogadja az életet és a veszteséget is, mint az élet velejáróját. Megtisztulva lép ki innen.
Anna: Vegyük észre azt is, hogy az élet adása, a szülés, az anyák könyve is a regény. Hiszen Dzsivon az anyját gyászolja és a második „város”-ban, az újraírt emlékében az anyját kíséri ki a temetőbe az ő anyjához. Tehát lány – anya – nagymama generációs lánca jelenik meg. Nők, akik egymáshoz kapcsolódnak. Anyák, akik a legjobbat akarják lányuknak.
Műsorvezető: Kata említettél még egy momentumot a könyv szerkesztésével kapcsolatban.
Kata: Igen, a nyomdászati megoldást bírálom. Szerintem túl sok a könyvben az üres oldal, bár az dicsérendő, hogy nem fehérített papírra nyomták. Azonban szerintem ennél környezettudatosabbnak kellene lenni! Nem lenne szükséges minden fejezet előtt egy illusztrációs lapnak lenni. És nem kell feltétlenül a jobb oldalon kezdődnie egy új fejezetnek. Az illusztrációk ténylegesen jók, illenek a tartalomhoz, a homokóra és rendezetlen könyvek, de ezek nem igényelnének akkora helyet. A papírgyártás a sok kivágott fán kívül sok vizet is igényel és mindkettőből szűkében vagyunk!
Műsorvezető: Maradt-e még kérdés, megjegyzés bennetek?
Anna: Nekem kicsit hiányoztak a férfi szereplők. Az apa és Dzsivon öccse éppen, hogy csak meg vannak említve. Vagy ennyire nem játszottak lényeges szerepet Dzsivon életében. Érdemes lenne az ő szempontjaikat is megismerni.
Kata: De azért ez így is egy kiváló regény, melyet csak ajánlani tudok azoknak, akik kicsit le szeretnének lassulni a mai rohanó világunkban.
Műsorvezető: Köszönöm a beszélgetést! És remélem, sikerült kedvet csinálnunk a regény elolvasásához.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/